Sajó Sándor: Mikor az erdő halk szellője lebben…
Mikor az erdő halk szellője lebben
S a lombok árnyát megremegni látod:
Valahol kint, tán messze végtelenben
Isten haragja rendít száz világot;
Mikor az erdő halk szellője lebben
És titkos hangra neszezi a gallyat:
Valahol messze, messze végtelenben
Tán vert világok vad keserve jajgat;
Valahol messze viharorgonákon
Az Isten lelke zúg át száz határon, –
De szent hatalmát sejtelembe rejtőn
Lágy fuvalom lesz, mire ideér
S itt már szelíden fuvolázva jár;
– Mikor e lélek átsuhan az erdőn;
Meglebben egy-egy alvó falevél
S fészkén megpittyen egy-egy kis madár…