Brasnyó István: Krónikus ének 1988-ból

                    (Vö. Krónikás ének 1918-ból)

iszonyú dolgok most is történűlnek
népek népekkel egymás ellen gyűlnek
bűnösök és jók egyként kerserűlnek
embernek hitei egyre csak gyöngülnek

jaj, hogy szép álmok is imígyen szörnyűlnek
jaj, hogy mindenek múlt-ködökbe dűlnek
jaj, hogy itt most már nem is lelkesülnek
minden szép leendők egyre csak gyérülnek

régi-régi átkok mélyesre mélyülnek
szakállas fickók vadul hegedülnek
olcsó vásárokon százezrek hevülnek
jaj, hogy mik készülnek, jaj, mik is készülnek?

lámpás szép fejek is sután megszédülnek
harsognak vér-igét, tőle sem rémülnek
s a szegény emberek: ők sem csömörülnek
buták, éhesek, álmukban már ölnek

ó-halálmezőkön bitófák épülnek
népeknek fejében véres varjak ülnek
a kába tömegek mégse csömörülnek
jaj, itt mik készülnek, jaj, itt mik készülnek?

                                        Híd, 2000. október