Juhász Gyula: Ballada a honi tájakról

Az álom és a vágy biplánján
Szoktam utazni én ma már,
Hazámnak minden tája vár
És annyi táj rabságban, árván
És oly közel ma sok határ,
Melynek sorompóján a festék
Friss még,
Mint seb, melyet ütött ellenség.

Ó mennyi szép, ó tarka város,
Dómmal, mecsettel ékesen
Tündöklik völgyön és hegyen.
És mennyi poros, mennyi sáros,
Mégis, magyar táj bánatához
Illő ez és kedves nekem.
Az egyik szép, mert ott születtem,
Másik, mert szívem hölgye járt ott
És van
Város, hol még nem láttak engem.

De elmegyek, hiába állít
Tilalomfát ma végzetünk
És bár napunk most éjbe tűnt,
Meglátom fényben még csodáit
Minden tájadnak, miket áhít
A vágyam, bár ma elorozták
S csonka
És béna koldus ez az ország….

Herceg, idegen, aki sorsát
Látod s hogy a könny óceán itt
S minden szívben harag parázslik,
Tudd meg:
Kigyúl s féniksz lesz Magyarország!

                                         1920.

szozattv


szozat a tiszta hang 2019 10 20 Ertektar Budapesti Székely Kör   2019. október 16. Takaró Mihály 1 elatkozottkoztarsasag nyiro plakat újpogányság szalonna alap 1 rakkonf1022 szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf