Szeredai-Gruber Károly: Ima

Uram, ki győztél gyötrelmen s halálon,
Lásd: kínkereszt vonaglik minden vállon
És bú borítja bimbók bíborát.
Nagy vértoron gyehennák kénje kéklett
S vész-orgián ránk rémes Éj sötétlett, –
Megváltónk, tégy csodát!

Gyertyáit gyújtsd meg új tavaszgyönyörnek,
S mik lázt lihegve tárt szívünkre törnek,
Ó űzzed el az átkos árnyakat!
Kegyosztó ajkad bűvös szózatára
Kinyílt csudáknak Csipkerózsavára
És száz virág fakad.

Felébred újra Álmok szűz leánya
S rügybontó rózsát tűz arany hajába
Sugárzó ünnep selymes hajnalán.
Uram, a csókja minden bűnt eléget,
Uram, a lelkünk szenvedéstől tépett
S kiált az üdv után.

Ó, hallgasd meg az epekedő imákat,
Te vagy az Út és vagy a Bűnbocsánat
S malasztnak mézét rejti serleged.
Nézd: oly szelíddé, jóvá tett a bánat, –
Ó nyújts kezet, mint ama Magdolnának,
Ki annyit vétkezett.