Mindszenty József: A világ sója
Kedves Hallgatóim!
Rothadó világban, rothadó korban nagyon időszerű a mai Evangélium. A só a gyógy- és óvszer a rothadás ellenében. Egyenesen megdöbbent, megreszkettet minket az, hogy a Hegyi- beszédben, annak a parancsa és képesítése szerint mi hívők vagyunk a világnak a sója. Mi vagyunk az Istennek az eszközei.
A mi gondos háziasszonyaink nagyon ismerik a sónak a szerepét. Amikor például disznóölés van és nagyobb élelmiszerkészlet áll a házhoz, mindegyikük tudja, hogy amire kerül majd ez az élelmiszer tömkeleg, ott tisztaságnak kell lenni, s amikor ráteszik az élelmiszert, a tetejére jó előre beszerzett sómennyiség kerül. Aki a főzőasszonyokból ezt a kettőt nem ismerné, az jobb, ha leteszi a főzőkanalat a kezéből.
Mi vagyunk hívők, akiket a szent keresztségben sóval jelképesen érintettek, hogy – ahogy az élelmiszernek nem szabad elpusztulnia –, nekünk az óvó- és gyógyszerrel sem szabad rothadásnak indulnunk. Hiszen mi mondottuk azt, hogy hiszünk Jézus Krisztusban. Mi hiszünk a magunk örökkévalóságában is. Mi fogadást tettünk, illetve a mi keresztanyánk, bennünk bízva ígérte meg: ellen mondunk a sátánnak, minden cselekedetének és minden csábításának. Ennek a hívő léleknek az a rendeltetése, hogy legyen a világ sója nemcsak a családban, a családon túl az ismerősök, a barátok körében és minden ember számára.
Ha a só megromlik, értéktelenné válik, sőt teherré lesz, ízt nem tud adni, hát, ami ellen védőszer volt, kidobják a rothadásba és ott van annak a helye.
De nemcsak só vagyunk mi, hívő lelkek, hanem az Úr mondotta: „Ti vagytok a világossága!” Amit önmagáról mondott, azt az ő híveiről, az ő követőiről is mondta: Velem együtt ti vagytok a világ világossága. Roppant nagy szerep. Ha az öt világrész minden kitüntetését megkapnánk, ez együttvéve nem jelent annyit, mint az, hogy mi vagyunk a világ sója és a világ világossága. Az Úr Jézus nagyon megérteti velünk a világosság szerepét, hiszen ő mondotta, hogy nem azért van a világosság, hogy véka alá kerüljön, hanem bizony azért, hogy gyertyatartóra és a lámpafény tartójára kerüljön és fénynyalábbal mutassa az utat azoknak, akik a házban, a családban vannak.
Ezért a szerepért Jézus azt mondja: Dicsérjük a Mennyei Atyát! Mert hiszen ilyen szerep Őtőle van, az Ő kegyelméből. A kegyelmi állhatatosság az, ami megőrzi ezt a szerepünket. Ha ma este pihenőre térünk, jó, ha ezt a szerepünket is megvizsgáljuk az esti lelkiismeretvizsgálat idején: Mennyire voltunk mi Krisztus kezében a világ sója és mennyire voltunk a világ világossága és mennyire szakítottuk el magunkat a világnak a sötétségétől? Boldogok azok, akiknek a kérdésére igenlő válasz érkezik. Akik voltak, vannak és maradnak a világ sója és a világ világosság. Amen.
Bécs, Pázmáneum
1975. február 9.
