Bódás János: Károli Gáspár emlékezete

           A Vizsolyi Biblia megjelenésének 350. évfordulójára

Bár a csontod is régen porrá vált már,
itt élsz közöttünk, jó Károli Gáspár.
Ha élhet az, ki történelmet formált
s neve ragyoghat évszázadokon át,
ha élhet az, ki kőbe, dalba, képbe
nagy lelkét, álmát írta, sírta, véste,
neked örökebb élet lett jutalmad
s amíg magyar él, neved ki nem halhat.

Te többet adtál s jobbat a magyarnak,
mint költők, bölcsek, fegyverek, hatalmak:
Te hoztad Isten levelét e népnek,
hogy értsék mind, kik magyarul beszélnek
s zengje a boldog, égi üzenet:
az Isten Atya, könyörül, szeret,
s érezze meg a magyar, hogy nem árva,
van Ura, aki érti, védi, szánja,
térjen hát Hozzá s bízzon és reméljen,
hisz könyörülni akar Ő szegényen.

Forrást fakasztott Mózes vesszejével,
de e forrás az Igével nem ér fel,
az Igével, mely itt tolladtól kélt föl
az idegen nyelv sziklabörtönéből.
Ez lett a nemzet drága itala,
megújult tőle az alélt haza,
megoldódott kiszáradt ajka, nyelve,
hitt s menni kezdett, új életre kelve.
Azóta csobog ez a Víz s dagad,
ahová ér, ott új élet fakad.

Vannak gúlák, nagy épület-csodák,
tornyok, miket csodál a nagyvilág,
de mit ér minden csoda-épület
ahhoz, amit szorgalmad épített?
Egy roppan fároszt, örök sziklatornyot,
mely míg épült, sokszor majd összeomlott.
(Látjuk, amint veled az oromokon jár
buzgó futárként a kis Szenczi Molnár)
A torony áll, közel négy század óta,
napnál tündöklőbb fény sugárzik róla
szívbe, lélekbe, kétségekbe, gyászba,
a pokolsötét, gyötrelmes világba,
végigvilágít a félelmes tájon,
hogy az eltévedt mind hazataláljon.

Voltak már áldott, jótevő kezek,
osztottak orvosságot, kenyeret,
fejedelmek, bölcsek és doktorok,
de hajh, kenyér és orvosság elfogyott
s a halál ellen egy sem volt elég!
Te hoztad el az élet Kenyerét,
amelyből hogyha valaki evett,
nem szűkölt s győzött a halál felett.
S azóta éltet, táplál milliókat
s még mindig teljes, nem fogy el, nem olvad.
Nem lopható és el nem adható,
nem játszhat rajta spekuláció,
tőzsdén nem jegyzik, árfolyama nincs,
mégis aranynál drágább, tiszta kincs.
Se moly, se rozsda nem emészti meg,
el nem romolhat, s nem lesz kevesebb,
s míg lélek él, nyög, sír az ég alatt,
örök kenyér és orvosság marad.

Bár a csontod is régen porrá vált már,
mégis itt élsz Te, jó Károli Gáspár,
öreg bölcs, Isten agg levélhordozója,
népünk Mózese, forrásfakasztója,
ki a Kánaánt tártad fel nekünk,
hogy legyen bő és örök kenyerünk.
…Kik e kenyéren nőttünk s ebből éltünk,
– az Ige népe –, hadd áldunk, dicsérünk
emlegetvén mindig fényes neved.
S hadd áldjuk Azt, ki szóra ihletett,
ki előtt még az angyalok is törpék:
az örök Istent. Övé a dicsőség!

                                                                1941

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf