Gulyás Pál: A Biblia siratása

Mentem az őszi fák alatt,
nem néztem hátra, sem előre,
kettéhasadt a Biblia,
elszállt az üzenet belőle.

Minek itt nézni hátra és
előre vak, üres szemekkel?
Kettéhasadt a Biblia,
eltűnt kősírjából a Mester.

Távolodnak a csillagok,
süppednek az emberi sátrak,
kettéhasadt a Biblia
s az angyalok messzire szálltak.

Pál apostol is messze szállt
s mostmár fent valahol az éther
oltártüzénél ráhajol
Krisztus jobboldalára Péter.

Futnak a farizeusok
s az ördöngősök is sietnek
s itthagyják ezt a földet a
legboldogtalanabb szigetnek.

Most már hiába öltözik
a főpap csillogó talárba,
kettéhasadt a Biblia,
meghalt a kürtszó és hozsánna.

Hiába lóbál füstölőt
a Talmud és az Exegézis,
kettéhasadt a Biblia,
méreggé vélt a Szentbeszéd is.

A Nap fent céltalan korong,
üresen kergeti az estét,
kettéhasadt a Biblia,
a sírban sincs már ily üresség.

Ütköznek ostromló hadak,
aztán szétmállnak mint a polyva,
kettéhasadt a Biblia,
Menekül az ész felbomolva.

A lélek súlytalan fabáb,
gázak bontják a hús szövetjét,
kettéhasadt a Biblia,
Meghalt az Ó- és Újszövetség.

Nincs jel sehol! A föld kemény,
a felhő mint kőszikla hallgat,
kettéhasadt a Biblia,
most már a sír sem ád nyugalmat.

Hiába fojt meg a halál,
a szív a föld alatt is vérez…
Kettéhasadt a Biblia,
elszálltak az égi vezérek.

                                       1936. szeptember 27.