Sajó Sándor: A felföld

Kárpátoknak bérce, völgye,
Fenyveserdő, rengeteg…
Dicső költő! Tán csodálod,
Ám azért csak mit neked!
Az aranykalásszal ékes
Nagy alföldi rónaság.
Duna-Tisza sík vidéke
A te bölcsőd és hazád.

Nekem is van érző szívem,
Lantot én is pengetek;
Ócska érzés ócska húron:
Pörbe hogy’ szállnék – veled?
De a tájhoz, hol születtem,
Én is váltig hű vagyok,
S álom azt a csöndes völgyet,
Amely egykor ringatott.

Áldom azt a hegyvidéket
S szívem gyakran visszafáj;
Fönn, a bércen mennyi fönség,
Lenn, a völgyben mennyi báj!
Bércről, völgyből édes dalként
Zeng felém a drága múlt:
Szabadságot és szerelmet
Szívem-lelkem ott tanult.

Fönn, a bércek sziklaormán,
A szabadság ott terem!
Völgyek árnyas rejtekén
Az ábránd, a szerelem.
Viharos felhők robognak;
Isten szava mennydörög!
Kékellő ég derűjében
Madárdal a lomb mögött…

Nézd ott fönn a sziklavárat,
Nagy időknek romjait:
Az a vértől áztatott föld
Hont szeretni megtanít.
Míg tövében érdek, önzés
Egymást űzve zajlanak:
Egy darab múlt áll előtted
Búsan, büszkén, hallgatag.

S nézd a völgyet: napfény festi
Tornyok csúcsát, víz színét;
Erdőségtől koszorúzott
A kalászban dús vidék.
Kis falukból szellő hozza
A harangok lágy szavát,
– Lelkeden a méla érzés
Imádságba olvad át…

Szép vagy, édes hegyvidékem,
Legszebb vagy te énnekem!
Képed annyi változatban
Kél, száll érző lelkemen!
És bár itt, a rónaságon,
Éltem itt is jó napot:
Visszasírom azt a völgyet,
Amely egykor ringatott…

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo