Czipott György: Megváltás örök
Fénytől sebzett éj cserépre göndörül,
álmokkal bolyhos csönd körös-körül.
Kéményből, szélfogó alól a pára,
füst kibomlik, tetőkön szétterül.
Sziporka vágyakat vetít még kemény
arcára már, ki alszik – a remény.
Minden világ ön-dobbanásába zárt.
Fonálzik ablakok sarkán a fény.
Mind, mi van – van időtlen egymás okán.
A csillagtűz örömöt sugárzik,
összefűz múltat és jövőt is talán.
Simítva elengedem, mi hiányzik –
merűljön. A szív iszamos zugán
szirmot bont, a megváltás kivirágzik.