Berda József: Vespera Esztergomban

                                      Bárdos Lajosnak

Ülvén széles bazilikádban: messzi
múltad zenéjét hallgatom sugaras Esztergom.
Vespera veszi kezdetét! Fehér karinges
kispapok hosszú sora vonul be, s máris
fölzendül a testet-lelket elandalító
gregorián-kórus angyali zenéje. Ősz hajú
kanonokok breviáriumot olvasván, úgy
zümmögnek hozzá lila reverendában, mint
a szorgalmas méhek: csupa ékesség, fölemelő
látvány annak, ki mindig nemesebbre vágyik.
Ez kell néked most szenvedő lélek nagy
magánosságodban; hadd múljék a szomorúság,
melyet legyőzni csak a te örök dallamod
tud egyedül, Egyház s te legszebb leányainak
egyike, Esztergom, amint ízelítőt adsz idők
viharán át magadból, hallgatván emitt a
Vespera eget ostromló, férfias énekét.

                                                                     1944