Agyagfalvi Hegyi István: Levél Amerikába

Magyar testvérem, túl az Óceánon,
a préri síkján, vagy a bánya mélyén:
visszahoz-e úgy néhanap az álom?
Látod-e még a hármas hegy keresztjét,
s jársz-e olykor a négy folyó vidékén?…

Belekondul-e lázas álmaidba
egy fehér torony búgó nagyharangja?
A búzavirág hív-é néha vissza?
S a gyárszirénák szörnyű kórusán át
szívedbe sír-e a tilinkó hangja?…

Tudom: sötét a bánya, mint a börtön,
s ekéd nyomán a bánat varja lépked!
Pipacs nem kacag ott a búzaföldön,
s mint komor felhők, szállanak keresztül
fejed fölött a hónapok s az évek…

És átkísér az árnyék, a világon,
nem futhatsz el már sohasem, előle!
Csak egy helyre: a Duna-Tisza tájon
egy napsütéses, rigófüttytől zengő
akácvirágos, régi temetőbe!