Döbrentei Kornél: Betilthatatlan szívdobogás

Gondoltad-é, Petőfi Sándor, ott ahol délibáb lódít
csillagpályára négyökrös szekért, el így iramlik az élet
gondoltad volna-é, mikor a héjjasfalvi magaslaton
búcsúzóul még odalegyintettél a vakondok-bundájú
Napnak, tenyeredről visszahőköl a fény s ma is vakít,
a foncsorig bölcsek a tükrök, akár a disznóólak
kátránypapír tetői a Noét aggasztó esőben,
mely feketeszárú, mint a cseresznye, ám magja jég,
és a szégyennél orcaragyásítóan elevenebb –,
gondoltad volna-é, midőn szemed antracit-fűtötte
taván beáll a tél s félberokkant balettmozdulattal
rándul a tested odaátra, mintha álom ólma roskasztaná meg,
ifjúi szökellésed úgy lassul le, hogy benövi a moha –,
gondoltad-é még utoljára fölsistereg halálfogytiglan
rabul ejtve, egy hajfürt emléke, az egyetlen asszonyé,
akinek illatától bensőséges barlang a mindenség,
megmarad e vágykép, mint jégmezőbe rekedt uszály,
bendőjében regisztertonnában mérhető az űr,
és nem sírboltban, mint a hiány, ahol fásultan kalózkodik
az üszög-megtelepedte özvegyi fátyol; gondoltad-é
asszonyod két alabástrom melle hatalma
túlterebélyül a pusztuláson, bimbaik dagadoznak bíborba iramló
málnaláng-hevülettel, és megidézi gyönyörök zamatát
az aranyhártyás íz, bár a szád keserű szögleteibe
csuramlásig gyűlik a vérrel: mulandóságok
megáradó tócsa, melyben delfin-fájdalmú visszamaradással
az őskezdet tocsog, és felködlött-e a gyerekkorból,
mely, mintha egy másik, ennél különb glóbuszon történne
meg velünk, fölrémlett-e, a családiassá bérelt
mészárszék újszülött-csupasz falán a vágómarha
húsbolti bontásáról a térkép: a számozott testrészek
összege nem egyenlő az egésszel, csak ha az áldozat
még lélek-összetartott, Isten-többletes egység,
gondoltad volna-é, hogy pikahegyen virágzó őrláng-
hősihalálod után hetven évvel, ott hol hittük,
a szabadság Európa-szabadalom, a lerombolt Bastille
köveiből felépül, palotás gőggel nyittatik meg,
s működik örökérvényűn, mint a kárhozat, az egyetemes mészárszékhely:

            TRIANON

Gondoltad volna-é, Petőfi Sándor, hogy dombormű leszel,
miközben magáévá szivárogtat a föld, makulátlanná
szűr meg, kit a halálfutamban sóbálvánnyá tett az izzás,
és a félelemsavó kristálytanulsággá ikrásított ki,
mégsem a mélyeidből fölkínlódott ásványi só
tartósítja-fűszerezi örökkévalóságodat, s bár
kóró-szikárrá apasztanak a férgek, parancsuk,
hogy nyálkás csusszanásokkal maszatolják be mennybolt-derengésű
orcád, szakszerűen porciózzák szét a húsodat,
emésztőcsatornájukon Isten-molekulák gördülnek át,
de a teremtés-delejtől ismét összeforrnak téged
megjelenítő kőszoborrá, bronzalakká, beléjük
költözik csontkarámjából szabadult pusztai lelked,
hogy az elhagyatott magyarok Istene egyedül
ne maradjon, ne féljen ott, a dombormű-reg sötétben,
ó, nem az esendő anyag kanosszája vissza a röghöz,
hanem a szobrod újra meg újra megkísérelt kivégzése
az ocsmány, nem bírnak vele, hát meggyalázzák,
szagmintát adva a vágyaikról rávizelnek a föluszult
merénylők, ürülékkupacokkal sorakoznak föl képzelt
nagyságuk kuporodva-fialt végváraiként, és idea-ínségben
lévén, beleikből így erőlködik világra s gyúratik
méretükre a mindennapi képlékeny bálvány;

            TÉRDRE, IMÁHOZ!

gondoltad volna-é, egyszer még dombormű leszel, akin
nincsenek hullafoltok, csak elfakíthatatlan térképrajzolatú
bevérzések, akinek a végzete: mindétig kényszerfeltámadásban
vanni úgy, hogy lenni mégse, szobrod agonizál, vágnák
elevenen miszlikbe a korszerűtlen, tájjellegű boncasztalon;
bár betörik a szemedet, széttörik a nyelvedet,
kitörik a karodat, letörik a kardodat, állod,
s a csonkoló fejszecsattogáson, bestiális buldózerhörgésen,
megátalkodott légkalapács-veretésen, brutális
hernyótalp csörömpön tisztán hallik át, lankadatlan
visszhangzik lebírhatatlan, betilthatatlan szívdobogásod.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf