Mártír a mártírokért - Mindszenty bíboros hercegprímás levele Riesz Istvánhoz
Igazságügyminiszter Úr!
A magyar püspöki kar nevében kérem közbenjárását a demokráciaellenesség vádjával és háborús bűnösként elítéltek érdekében. Félek, hogy ezek a fűtetlen, szennyes internálótáborokban és börtönökben a hiányos táplálkozás következtében, a tél folyamán elpusztulnak, ami semmiképpen sem lehet célja az államnak.
Általános intézkedést kérek az elítéltek szenvedéseinek enyhítése érdekében. Gondolok az ítéletek végrehajtásának felfüggesztésére oly módon, hogy az elítéltek visszatérhessenek a polgári életbe és jövő viselkedésüktől függővé tenni, hogy az új Magyarország kebelében véglegesen visszanyerhessék szabadságukat. Ilyen eljárás lehetőségét bizonyítja az a tény, hogy a választások előtt a Volksbund számtalan tagját és sok nácit szabadlábra helyeztek. Magasabb nemzeti érdek követeli annak a megfontolását, hogy visszakapja a haza mindazokat, akik kebeléből ki vannak rekesztve.
Ennek az ügynek megoldását nem lehet elmulasztani, sem elodázni a következő okoknál fogva:
1. Az elítéltek ügye jogi szempontból éppen nem aggálytalan. Az 1878. évi Büntető Törvénykönyv 5. cikkelyének első paragrafusa szerint: „Csak azok a cselekmények tekinthetők bűncselekménynek, vagy vétségnek, amelyeket a törvény ilyennek minősít: Bűntettért vagy vétségért senki sem sújtható más büntetéssel, csak azzal, amelyet a bűntény elkövetése idején érvényes törvény előírt.” Az igazságérzet és a törvény nem engedi meg, hogy embereket ítéljenek el olyan cselekedetekért, amelyek elkövetésük időpontjában nem álltak ellentétben semmiféle emberi vagy isteni törvénnyel.
2. Demokratikus alapon sem ítélhetők el egyének azért, mert tagjai voltak egy engedélyezett pártnak.
3. Tagadhatatlan, hogy a zsidók sokat szenvedtek, mindazonáltal el kell kezdenünk a kiengesztelődést és nem alacsonyodhatunk le állati nívóra a bosszú szellemében.
4. El kell ismernünk, hogy ezek a szerencsétlenek, akik hosszú hónapok óta ilyen silány élelmezés mellett sínylődtek egészségtelen, fűtetlen helyeken, ahol még az ablakok is hiányoznak, már eléggé levezekelték bűnüket, ha ugyan bűnről egyáltalán beszélni lehet.
Fogadja Miniszter Úr őszinte tiszteletem nyilvánítását.
Esztergom, 1946. január 5.
Mindszenty József s.k.
Bíboros hercegprímás, esztergomi érsek
A magyar püspöki kar nevében kérem közbenjárását a demokráciaellenesség vádjával és háborús bűnösként elítéltek érdekében. Félek, hogy ezek a fűtetlen, szennyes internálótáborokban és börtönökben a hiányos táplálkozás következtében, a tél folyamán elpusztulnak, ami semmiképpen sem lehet célja az államnak.
Általános intézkedést kérek az elítéltek szenvedéseinek enyhítése érdekében. Gondolok az ítéletek végrehajtásának felfüggesztésére oly módon, hogy az elítéltek visszatérhessenek a polgári életbe és jövő viselkedésüktől függővé tenni, hogy az új Magyarország kebelében véglegesen visszanyerhessék szabadságukat. Ilyen eljárás lehetőségét bizonyítja az a tény, hogy a választások előtt a Volksbund számtalan tagját és sok nácit szabadlábra helyeztek. Magasabb nemzeti érdek követeli annak a megfontolását, hogy visszakapja a haza mindazokat, akik kebeléből ki vannak rekesztve.
Ennek az ügynek megoldását nem lehet elmulasztani, sem elodázni a következő okoknál fogva:
1. Az elítéltek ügye jogi szempontból éppen nem aggálytalan. Az 1878. évi Büntető Törvénykönyv 5. cikkelyének első paragrafusa szerint: „Csak azok a cselekmények tekinthetők bűncselekménynek, vagy vétségnek, amelyeket a törvény ilyennek minősít: Bűntettért vagy vétségért senki sem sújtható más büntetéssel, csak azzal, amelyet a bűntény elkövetése idején érvényes törvény előírt.” Az igazságérzet és a törvény nem engedi meg, hogy embereket ítéljenek el olyan cselekedetekért, amelyek elkövetésük időpontjában nem álltak ellentétben semmiféle emberi vagy isteni törvénnyel.
2. Demokratikus alapon sem ítélhetők el egyének azért, mert tagjai voltak egy engedélyezett pártnak.
3. Tagadhatatlan, hogy a zsidók sokat szenvedtek, mindazonáltal el kell kezdenünk a kiengesztelődést és nem alacsonyodhatunk le állati nívóra a bosszú szellemében.
4. El kell ismernünk, hogy ezek a szerencsétlenek, akik hosszú hónapok óta ilyen silány élelmezés mellett sínylődtek egészségtelen, fűtetlen helyeken, ahol még az ablakok is hiányoznak, már eléggé levezekelték bűnüket, ha ugyan bűnről egyáltalán beszélni lehet.
Fogadja Miniszter Úr őszinte tiszteletem nyilvánítását.
Esztergom, 1946. január 5.
Mindszenty József s.k.
Bíboros hercegprímás, esztergomi érsek