Horváth Imre: A mélységből

Uram, a mélyből kiáltunk Feléd:
Védő karodat terjeszd ki reánk!
Bocsásd meg, kérünk, a mi vétkeinket…
Légy könyörülő, jóságos Atyánk!

Mélységbe estünk, íme, s megtiporva
Mint szárnytépett, vergődő madár
Siratjuk fészkünk; e tépett hazát,
Mely szertehullott s elnyelte a sár.

Mentünk az úton biztató reménnyel,
De a vad vihar zúgva ránk szakadt
És földre gázolt minket… óh, Uram,
Ne vond meg tőlünk most irgalmadat!

Emelj fel, kérünk, bennünket a mélyből,
Hullass lelkünkre égi balzsamot
S mondd végre nékünk: Kelj fel árva nép,
Már minden, minden megbocsáttatott!

1923