Bodó István: Lelkem
Én vagyok a mező,
Lelkem szép barázda:
Ezer fordulóban,
ezer eke járja.
Ezer eke járja,
ezer ásó tépi,
Jaj, de sok verejték,
Jaj, de sok könny éri!
Jaj, de sok könny éri,
mégis áldás várja:
Piros kenyérkét ád
lelkem barázdája.
1935