Dóczi Székely Gábor: Érintőlegesen VII.

Örüljetek az Úrban. És örüljetek az emberben és örüljetek a természetben. Örülni kell, ez föltétlen kívánalom, megszívlelendő esély. Schiller 1785-ben, huszonöt éves korában írta az Az örömhöz című költeményét (egyes vélemények szerint azonban nem az öröm /Freude/, hanem a szabadság /Freiheit/ volt eredetileg a költemény tárgya, csak hát a cenzúra….). Beethoven 1824-re készült el a IX. szimfóniával, benne az Örömódával. 1972-től ez lett Európa himnusza.

Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön.
//:Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid.:\\

ford. Jankovich Ferenc

Lehet-e alapállapot az öröm? Eleanor H. Porter klasszikus gyermekregényében a főhős, Pollyanna apai rávezetéssel elkezdi játszani az örömjátékot: mindennek örülni kell, ami történik velünk, ki kell bogoznunk a lehetetlen dolgokból, sőt a fájdalmakból is azt a csekélyke örömöt. Bátyám, aki kilencéves korában megkapta a Heine-Medin-kórt és órák alatt teljesen lebénult, majd tizenkilenc évet töltött többnyire vastüdőben, példásan élte és alkalmazta – az említett regény ismerete nélkül is - ezt a fajta örömjátékot: a legkisebb, leghétköznapibb, legapróbb jónak is, amiben részesülhetett, nagyon tudott örülni. Hatalmas tartás volt benne: lapozógép segítségével olvasott és tanult; erős jó rendű érettségi eredményt ért el egy jónevű budai gimnáziumban. Nagy társaságot vonzott (nem fogyatékkal élők közül), riportokat készített, műsorokat szerkesztett és rádiósnak készült. Aztán egyszer csak elvitte a tüdőgyulladás. Megmutatta, miként lehet a legreménytelenebb, legnyomorúságosabb és legkiszolgáltatottabb emberi létállapotban is gyakorta vendégül látni az örömöt.

ÖRÖM

Arra kért tegnap valaki:
csináljak számadást,
sorjázzam életem örömeit.
Mert mindig csak a kudarcok
bő lajstroma
tölti ki szívünk öbleit.

Vagyis szoktam-e örülni,
rárezdülök-e
napjaim fényhullámaira?
Villan-e bennem Pollyanna
örömmeséje
s a Kis herceg szívkultúrája?

Pártfogóm intelme
ma is szíven üt:
Megkeresni az örömöt,
mely masszív jég alatt
éltető víz. Búvó patak,
bár fölötte sár és kő és rög.

(dszg)

Mit írt pár gondolkodó – költő, teológus, író, szobrász, szent - az öröm természetéről?

Minden öröm, a legföldibb indítékú is misztikus élmény, az örömet adó s az azt elfogadó rejtélyes kapcsolatának fényköre. (Beney Zsuzsa)

Mi ma örömöm lényege és forrása? - A hit és bizonyosság, hogy az ember nem hiába vágyik a szeretet, az igazság, a jóság végső győzelmére. (Tomka Ferenc)

Az öröm igen-igen romlékony érték; sem időben, sem térben nem viseli el a távolságokat. Gondoljuk meg, hogy sikkad el a közérzetünkből folyton a boldog teljesüléseknek az az érzése, az a hangulata, amelyet pedig korábbi vágyainkban még a boldogság legfontosabb elemei, feltételei közt tartottunk számon. (Fekete Gyula)

Felülemelkedni, hiúságon, köznapi örömökön vagy sérelmeken, és akkor megismerjük az igazi örömöt, ami szellemi, lelki létünk egyetemes forrása. (Borsos Miklós)

Az öröm azé, aki jót tett. (Assisi Szent Ferenc)

A nagy Nyugatos, Tóth Árpád az örömöt távolinak, illanónak érzi.

…

Itt volt hát? - ó, Öröm, Öröm,
Egy szóra még, egy percre még!
Ó, mondd, az ég fenn ugye kék,
S az élet méze nem üröm?

Az Öröm illan, ints neki,
Még visszabúsul szép szeme,
Lágy hangja elfúló zene,
S ezüstfehérek tincsei...

(Az öröm illan)

Ha gondolatainkat helyes mederben tartjuk, nem annyira illanó az az öröm. Hiszen folyamatosan rendelkezésünkre áll az örömhír, az euangelion!

Az Újszövetségben kettős figyelmeztetést kaptunk az öröm természetét illetően:

Jézus Örömét nem oltották ki a szenvedés látomásai. Ez kitűnik a színeváltozáskor is. "Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündöklött, mint a fény" (Mt 17, 2) (Belon Gellért)

Az lsten Országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben" (Róm 14, 17). (Szent Pál)

Láthatjuk tehát, hogy az öröm mindenek előtt nem illanó jóérzés, de maga a jótett és a jótett ajándéka, viszonzása, és kell hozzá valami transzcendens többlet.

W. Szymborska szerint a lélek csupán akkor válik jelenvalóvá bennünk, ha az örömöt és bánatot együtt hordozza (Néhány szó a lélekről)

Nemes Nagy Ágnes azt mondja: A költészet öröm, de az örömöt meg kell tanulni. Kell bele rakni egy kis munkát, hogy az ember megtalálja az örömöt.”

A nagy komponista már teljesen süket volt – át meg átjárta a nyomorúság érzése - de jót tett, hatalmas szépséggel ajándékozta meg a világot és mégis bele rakta azt a „kis munkát” a IX-be, és belső hallásával megtalálta maga is az Örömöt.