Finta Gerő: Sátor alatt

Ülök magányom bíboros pamlagán.
Az elhagyottság sátora béfedez.
Távol tülekvő emberektől
Szürcsölöm drága borát a létnek.

Parányi nyílás sátramon s rajta át
A fenn örvénylő kék eget bámulom
S a mérhetetlen távolokból
Rám mosolyog szelíden az Isten!