Sinka István: A vádló hangja
Tallótlan seregnek
tallózó ezrei,
tudjuk, miért hányódtak
Amerikába ki.
Mert kinn, Vizesfáson
Nádasdy grófnőnek
pusztáján kell a hely
száz kövér gőbőnek.
Fekete-Éren meg
a nagy fehér kastély
mindig több könnyet és
kisebb kenyeret mér.
Ahol a Korhány foly,
kinn, a vize mellett
Gyanté is rúgást ad
ölelések helyett.
S akármerre nézünk,
csak a szívünk hű el,
hogy a kasznár mind Brüll,
az erdész meg Müller.
De a hóviharba
disznót makkoltatni
Kondás Ferkót küldik
szívére bút rakni.
Kenyértelen ünnep,
pendelytelen gyerek –
s ezer éve fogy a
vereckei sereg.
Ezért vádol értük
bűnében is tisztán,
mielőtt lehull a
sírba Sinka István.
1942