Vargha Gyula: Szereted a zajt…
Szereted a zajt, társaságot,
Hisz oly unalmas a magány;
Nagy udvarod van, mint a holdnak,
Ködpárás őszi éjszakán.
S míg az üres köd, lenge pára
Mosolyodtól fénylik, ragyog:
Hogy vennéd észre hű kísérőd,
Azt a kis sápadt csillagot?