Méliusz József: Magyar július
Dús búzamezők közt izmosodik lelkem.
Bronzkarok ritmusán széles zuhanással
hullnak a rendek.
Íves mozgásukban jövőbe lendülünk.
Nagy barna csíkokban acéltraktor kúszik.
A kormány kerekét a mező katonái
érckezekkel tartják.
Virágos árkokban nyári barna bőrrel
gyolcsinges gyermekek vígan hancúroznak
s minden pillanattal a munka felé nőnek.
Falvak kövesednek a mezők szélére
s holtra teljesülten járnak bennük vének.
Ők már nem szántanak, ők már nem aratnak.
Ájultan mint orkán előtt, nyújtózik a föld
messzi horizontok viharfelhői elé
ahol az új idő,
mint Dózsa Györgyök ökle, csapásba görcsösül!