Dsida Jenő: A föld és az ember megmarad
Üzenem neked, ki egykoron asszonyom leszel:
Ráébredtem az elhívatásra.
Vigyázok magamra.
Táplálkozom, sétálok nagyokat, alszom, figyelem izmaimat.
Egészséges és tiszta vagyok.
Vidám, fénylő és bizakodó.
S ha nálad időz gondolatom
teltnek, erősnek akarlak,
azt akarom, hogy vigyázza magadra,
táplálkozz, sétálj, aludj nagyokat, figyeld izmaidat,
egészséges, tiszta légy, vidám és bizakodó.
Most minden gondolatom övé, ki eljövend.
Könyveket gyűjtök neki, Dantet, Dosztojevszkijt.
Verseket olvasok neki, mintha élne és értene már.
Az uccákon járva, beszélek neki az anyanyelvről,
napokon át magyarázok a francia forradalomról,
Erdélyről és az emberi sorsról.
Üzenem neked: ő a célunk és nincs más segítség.
Vidámnak kell lennünk, hogy ő vidám legyen.
Kitartónak kell lennünk, hogy ő világra jöjjön.
Izmosaknak és jóknak kell lennünk, hogy ő szeressen minket.
Vigyáznunk kell önmagunkra,
hogy boldog magyar legyen ő, új ember és erős.
Mert én elmúlok
és te is elmúlsz,
de a föld és az ember megmarad.