Lendvai István: Dunai ének
Öreg Duna folydogál,
hajnali szél fújdogál,
végig vér a nagyavar,
mégis lovon a magyar:
le a kerék, föl megint,
ezerév csak ellegyint,
hajnali szél fújdogál,
öreg Duna Úristenhez
folydogál.
Se a Duna, se az ég,
se a lassú nagykerék –
amíg bennünk fut a vér,
amíg nekünk van miért:
se a zsidó, se a móc,
se a villám, se a drót,
se a lassú nagykerék,
se a Duna ki nem foghat,
se az ég.
Észbolondja farag, fúr,
mégis lovon megy az úr,
ezerév csak ellegyint,
friss legény felé se int:
vériben az asszony, gyerek,
szemiben a puszta, berek,
amíg benne tart a vér,
amíg neki van miért:
eszegőgös farag, fúr,
de lóháton Úristennel
megy az úr.