Sík Sándor: Földindulás

Földindulás van, édes feleim.
Ropog a vén föld korhadt gyökerében.
Rőt lánggal ég körül a szemhatár
Véres villámok csattogó tüzében.
Mindenfelől döbbentő vad sikoltás
Bódult fülünkbe rettentőn riad.
Csitt feleim, én feleim:
A Kéz mozdult meg a talpunk alatt,

A Kéz mozdult meg, az örök Tenyér,
Amin eddig oly csendesen aludtunk;
Amin a föld, e vén üveggolyó,
Békés játékban futkosott alattunk;
Melynek a föld ezernyi hangya-népe
Izzadva nyűtte nyüzsgő útjait.
Én feleim, nagy óra jött:
Amaz Erős megrázta ujjait.

Megrázta ujját. Így szól az Erős,
Vérrel, villámmal, irtó fergeteggel.
Szűnjék a nyüzsgés, álljon el a kéz,
Föl a magasba a szédült fejekkel!
Bömbölni, ágyúk, szűnjetek egy percre,
Láng megszakadj, népek némuljatok:
Ti nemzetek, a Kéz Erőse
Mondani akar valami nagyot.