Balassi Bálint: A CXLVIII. zsoltár

Mennyei seregek, boldog tiszta lelkek,
Az Úrra örökké kik az égen néztek,
Őtet teljes szívből ti mind dicsérjétek!

Angyalok, az Úrnak követi kik vagytok!
Szentek, kik ő székit mind körülálljátok!
Örökké az Urat felmagasztaljátok!

Fényes nap világa, ez világ fáklyája,
Szép hold, éj lámpása, csillagok sok száma,
Az Úrnak szent nevét mindörökké áldja.

Tüzed hatalommal forgó ti nagy egek,
S a nagy tengerekkel együtt minden vizek,
Örök dicsérettel őtet tiszteljétek!

Mert csak ő egyedül minden teremtője,
S mindent bír, valamint magában rendelte,
Megmarad mindenek ellen ő szerzése.

Földnek kereksége minden állatokkal,
Vízben való halak tengeri csudákkal,
Az Urat örökké áldjátok szótokkal!

Tenger mély örvényi, mennydörgés, villámlás,
Eső, hó, szél és vész, háború, csattogás,
Hegyek, völgyek s nyárban fejérlő sok havas;

Szép halmok, zöld ágak, ékesűlt kis dombok,
Fák, kik különb-különb szép gyümölcsöt hoztok
Örökké az Úrnak nevét kiáltsátok!

Gyíkok, kígyók, földben lakó sok állattal,
Sőt a madarak is különb-különb szókkal,
Örökké az Urat áldják hangossággal!

Világ fejedelmi, urak és főnépek!
Kik községgel bírtok s nékik törvényt tésztek,
Örökké dicsérvén az Urat féljétek!

Együgyű gyermekek, kegyesek, szép szüzek,
Felserdült ifjakkal böcsületes vének,
Dicséret tőletek légyen ő nevének!

Mert ő az, akinek hatalmában az ég:
Néki enged a tenger, menny s földi kerekség,
Segéli övéit, mint mennyei fölség.

Ezt azért ti hívek, Úrnak szent serege!
Kik leginkább vagytok néki szerelmében,
Örökké szent nevét dicsérjétek mennybe.