ÉRINTŐLEGESEN - Dóczi Székely Gábor e havi jegyzete

Kényszerű bevezetés. Világéletemben úgymond keresztény-nemzeti elkötelezettségű voltam és meg is maradtam ebben. Ez az állításom abszolút tényszerű. Sem szüleim, sem nagyszüleim nem voltak a Kádár-rendszerben párttagok. Egyik dédnagyapám kántor-tanító volt, a másik gazdálkodó, ő odaveszett Doberdónál a nagy háborúban. Egyik nagyapám – a kántor-tanító vonaláról lévő – a budafoki papírgyárban volt mai szóval amolyan középvezető. 45 után a munkások szerették volna igazgatónak választani, de egy rosszakarója följelentette, hogy németbarát volt, így végül internálták. Másik nagyapám hentes és mészáros volt. Kis családi vállalkozását, üzletét – burzsoá megbélyegzést követően - 1950-ben államosították. Apám a második nagy háború miatt megszakított jogi tanulmányait az ötvenes években fejezte be Pécsett, az igazságügyi minisztériumban dolgozott. Klerikális váddal meghurcolták-megalázták, de munkáját nem vették el. Családjával együtt gyakorló katolikusként élte a hitet, az otthoni misekönyvvel (Misszále) gyakorta mondta a mise szövegét. Apám a budapesti piaristákhoz járt, anyám a budai Szent Margit Gimnáziumba. Jómagam szintén a piaristáknál érettségiztem. Megúsztam a Kommunista Ifjúsági Szövetséget és nem volt közös találkozási pontom az MSZMP-vel. 1990 előtt római katolikus egyházközség képviselőtestületi tagja voltam és a nyolcvanas évektől kezdődően kántorizáltam is. A piaristák neveltek, így a hazaszeretet benső vezéremmé vált. Semmilyen pártnak soha tagja nem voltam. E hosszú bevezetőm oka kizárólag az, hogy bemutassam: alapállásom a kezdetektől megvan és azonos. Nem utólag megtanult, nem szerzett, nem mérlegelés eredménye. És főként nem politikai termék. Interiorizált jegye személyiségemnek. Mindebből következően veszem - mert vehetem! - a bátorságot ahhoz, hogy a mai úgynevezett keresztény-nemzeti éráról, illetve politikumról rövid, lényegre törő (lírai) véleményt mondjak.

1989 - 2019

Hajnalok hasadtak, majd elmúltak.
Tüzesen sütött le a Nap sugára.
Immár beföd a nem kívánt szürkület.
Estéinket a csalódás rágja.

A lelkek szép lassan elkallódnak.
Megülő testek kijelzőktől híznak.
Statisztikákban virítnak számok:
Mi lett itt ezer nap, száz nap, tíz nap?

A fönn s a lenn nem használ közös hangot.
Fönn harmóniák áramlanak: a flow!
Alant diszharmóniák. S örvénylés!
Vajon megszólal-e a ma még alvó?

„Mit kárálsz, neked semmi sem elég jó?!”
Csilingel kultúra, dübörög a „kaszt”.
Népuralom honol. S szabadságjogok!
De csínybandák kötele közjót akaszt.

S a nincs, a van: széthull darabokra,
Jussokba burkolt csalások tengerén.
Hiszen lát, aki lát és ért, aki ért!
Magasztos cél, torz eszközök… rút refrén.

Arénák! És Erzsébet-utalvány.
Az élet él, az élet vakaródzik.
Önös ihlet, lyukacsos nemzet épül.
Micimackó fázik, hisz újra hózik.

Az eretnek fizikai megsemmisítésének leggyakoribb oka az volt, hogy ragaszkodott a megismert igazság eredeti verziójához, és megvetette annak lebutított-fölhigított- meghamísított – egyszóval:„élhetővé tett” - változatát.

Az ilyen eredeti verziókhoz ragaszkodó, élhetetlen vélemény nyilvánvalóan nem megengedhető polgári körökben. Vétek, és feltehetően nem a bocsánatosok halmazából való. Vagy másként szólva a kiközösítés terhe alatti megszólalás, végső soron eretnekség.

ÉVKÖZI LEVÉL

A demokrácia alapja,
ha a bűnét mindenki bevallja.
(W.H. Auden)



Gy.F. - lám, lám - bevallotta!
Egymásnak feszült horda-flotta.

Kiszivárgott, bár nem akarták.
De nem készültek proteszt-akták.

Magunkba fojtva álltunk akkor:
hisz nem változott meg itt a kor!


Vallomásnak ma is helye lenne:
e széthazudott, korcs jelenbe’!


Auden írta nyolcvan éve.
Intelme csíp, hát félre téve.
Túszokká köt: hazugság-kéve.

Konrad Sutarskinak (Magyarországon élő lengyel költő-író) Zbigniew Herbert Nobel-díjas lengyel költőről szóló tanulmányában van három zseniális mondat. Íme:

"Amit a történelemről el lehet mondani, egyszerű megfigyelésből származik – az, hogy a gonoszság pöffeszkedése olyan terület, amellyel örökké szembeszáll egy marék rendíthetetlen ember. Az egyén nem képes megváltoztatni a történelem menetét, de kötelessége, mindenek ellenére, reménytelenül is ellenállni. Herbert alkotásainak erkölcsi alapja ugyanis az a meggyőződés, hogy egy adott ügy helyessége, védelmének célszerűsége nem a győzelem esélyétől függ."

Babits is azt írta: semmi vagy, ha nem vagy ellenállás (Ha nem vagy ellenállás…). Aki ellenáll, bizonyosan a maroknyi kisebbséghez tartozik, de amit képvisel, az bizonyosan nem a kisebbik rossz, hanem a meggyőződött jó.

HŰEK A NAGYBAN

Furcsa időket élünk.
Mintha hűen kezelnék
a hamis mammont.
Hűek a nagyban,
miközben hűtlenek a kicsiben?
Mert a kicsiben bizonyosan azok.

Zsonglőrök, mutatványosok.
Farizeusok.
Példázzák, hogy lehet szolgálni
két úrnak.

De meddig mehet ez így?

A jelzőtlen jó végül mindig győz,
hiába taktikázik a kisebbik rossz.

Talányos idők jöttek.
A hűség nem megbontható.

Jézus gyűlölte (!) a farizeusi magatartást. Nem az embert, hanem ahogy az ember élte az életét, mert élni azért ugye, azt kell. S azt is mondta ránk: meszelt sírok vagyunk. Kívül szépek és jók, belül ocsmányak, gonoszak, vagy csak egyszerűen rosszak.

Krisztus (valódi) követése az az alapállás, hogy a győzelem esélyétől függetlenül kitartok a jó mellett, a jót választom. Akkor is így van ez, ha a felettébb gyarló emberiség permanensen rácáfol!

A krisztuskövető győzni akar a transzcendensben (lásd: kereszthalál), de tudomásul veszi, hogy veszt a földi keretek között.

S a haza? A haza nem gonosz, vak, elbutult s régi. Meg szőnyeg a semmin. Ahogy Kemény István költő megfogalmazta Búcsúlevél című (persze nagysikerű) versében!

És a haza nem kifosztandó kamra. Nem játszma-terep. Nem karrier-lehetőség. Nem önmegvalósítási közeg. Nem (politikai) termék, mely fölzabálható.

A haza? Tűrj érte mindent, ami bánt,/kínt, szégyent és halált. (Vörösmarty: Honszeretet)
A haza? Szolgálat. Nekem felé és nem fordítva. Minden előtt és nem pusztán énutánam.

A létrontás (Hamvas) sajnos tetten érhető, kézzel fogható akkor is, ha szép köntösbe bújtatjuk. Ha jót tett a szolga – márpedig tett jót – elégedjen meg a jótett tudatával, hiszen az euangelion azt mondja: haszontalan szolga, azt tetted, ami a dolgod, ne várj külön köszönetet, de hódolatot semmiképp. (Nem beszélve búsás dénárokról!)

Kik keresztények és kik honszeretők?

Magasztos cél, de rossz eszközök. Akasztják a közjót. Lyukacsos nemzet épül, mely nem közös, de önös ihlet. Túszokká köt a hazugság-kéve. S a bűnök bevallása bizony büdös. Zsonglőrök, mutatványosok. Farizeusok. Példázzák, hogy lehet szolgálni két úrnak.

Mi a jó, mi a rossz és mi a kisebbik rossz?

2018-ban, egy kitüntetett tavaszi nap éjszakáján fakadt föl belőlem a jóslásszerű megállapítás, hogy jó, jó, de ha immár nem jön valamiféle megtisztulás (metanoia tág értelemben!) a következő négy évben, akkor könnyen közbeszólhat a sors. Hogy jött-e vagy sem, ki-ki döntse el, de akár így, akár úgy, majd a sors…a végzet (akár mint a fősodratú világerők szinonímája is)…a nép….az Isten.

(2022 januárja)