Harsányi Lajos: A hűség dicsérete
Ha fölmegyek a mennybe,
Hol minden röpke, könnyed,
Kezembe ád az Isten
Egy roppant képeskönyvet.
Mohón forgatni kezdem,
Szemem köve kigyullad,
Képekben látom benn a
Jelent, jövőt s a múltat.
Legtündöklőbben áll benn
A szent apostol: János,
Bíborban és aranyban,
Keretje is virágos.
– Mért ő a legszebb? – kérdem.
S az Úr – simítva orcám –
Azt mondja: – Mivel ő volt
Halálomig hű hozzám.