Sárközi György: Mindhalálig

Te vagy az égő csipkebokor, – én a benned fészkelő bimbó,
                                                     Illatom álom volt s bódulat
                                            Mézem, de fölserkentett szavad,
S tüzes rózsává gyújtott, hogy égjek a pusztában mindhalálig.

Te vagy az ezüsthullámu tó, – én partodon remegő nádszál,
                                                  Száraz testem a fekete szél
                                       Már-már eltörte, de te megöntözél,
Hogy zöldelve titkaidat susogjam az ég alatt mindhalálig.

Te vagy a végtelen éjszaka, – én pásztortűz az éjszakában,
                                        Mely kebleden örvendezve kigyúl,
                                        s hamvadván kebledre visszahull,
De pásztoroknak és farkasoknak téged hirdet mindhalálig.