Rakovszky Iván: Számkivetve

Nem az a legény, kinél a pálca,
És üt védtelen embertársra,
De az, aki állja.
Csapások sodró orkánjában
Megvetem keményen a lábam.
Hordom szilárdan a keresztet
És nem panaszkodom:
Isten béketűrésre teremtett,
Én a borsón is szépet álmodom.
{Engem béketűrésre neveltek
És a borsón is szépet álmodom.}

De azok búja bánat rajtam,
Kik összetörnek a viharban
Inaszakadtan.
Én gondját minden hontalannak,
Akit a könnyek megrohannak,
Anyának, gyermeknek, ki reszket,
Szívemben hordozom:
Isten felebarátnak teremtett,
Én a borsón vigaszról álmodom.
{Engem felebarátnak neveltek
És a borsón vigaszról álmodom.}

És is vágyom, hogy - kivert árva, -
Visszakerüljek a karámba
Béklyóm lerázva,
Hogy szabad legyen ismét a váram  
Mit gondolatköböl csináltam.
Hogy ujból hasznosat tehessek
Segítve másokon.
Mert Isten jóságra teremtett,
Én a borsón jótettről álmodom.
{Mert engem jótettre neveltek
És a borsón jótettről álmodom.}

Vágyom,hogy ismét körülöttem
Legyenek, kiket úgy szerettem,
Elégedetten.
Ahány barátom és testvérem,
Egy-egy unoka minden térden
Megcsókoljanak, kik szeretnek,
S én visszacsókolom.
Isten szeretetre teremtett,
A borsón szeretetről álmodom..
{Engem szeretetre neveltek
És a borsón is arról álmodom}

P.S.
Az utolsó két sornak két változata van:

Engem ...  az első változat 
és
Isten .... a későbbi tisztázott kéziratban