Berda József: Sóhajról sóhajra

I.
Mint egy állat... - úgy múlni ki csendben
ebben a finom polgári rendben;
ezt szeretném én már minél hamarabb
megérni a buta csillagok alatt.

II.
Elég volt a könyörgés, koldulás
ott, hol a vén Ég embert nem ruház,

s csupán hitet, vagy sok malasztot ád,
de nem a bő bukszák csengő aranyát.

III.
Fákról-madarakról gondoskodik Isten,
embernek kenyere, se hajléka nincsen.

Ki köt az ördöggel okos szövetséget,
csak az nyeri el az örök üdvösséget?!

IV.
Másé a pénz; másra mosolyog a nemzet.
Téged az apád csak kuli-sorsra nemzett.

Egyhangú élet, s rossz kocsis-koszt vár rád...
Ki szeretne téged, kutyasorsú árvát?

V.
Hallgass hát kutya: hallgatni aranya;
legyen boldog, kinek rossz sora van.

Motyogj hálát és várj, akármi jön...
Dög vagy már, kinek a koldus se köszön.