Bartha Miklós: Kazár földön

Az uradalom c. fejezet

    Vonatunk elhaladt Munkácsvár alatt a Latorca völgyébe. Fényes emlékek, sötét emlékek kelnek, ébrednek, váltakoznak a robogó kerekek forgó sietségével

    Munkács fellegváros részében Zrínyi Ilona ablakát keresi szemünk. Látni véljük a bástyát, melynek boltívét bezúzta a Montecucculi bombája. A bástyához bizalmasan tapad a Báthory-kápolna, mint fecskefészek az ereszhez.

    Hormayr e várban szenvedett fogságot; Kazinczy is. A Bach-korszak rablógyilkosok számára rendezte be Rákóczy várát.

    Mégis csak csúf mesterség osztráknak lenni.

    Most üres a vár. Egy kedves öreg úr mutogatja a rabcellákat, a dolgozó termeket, a fogházfelügyelő lakását, a mosókamrát. Aztán felvisz a fellegvárba. Hangja komollyá, mélabússá lesz. Merengő szemei megakadnak a mély kúton, amelynek vize egykor kuruc vitézt üdített; a szabadság fán, melyet 48-as várőrség ültetett; a fülkén, hol a Zrínyi Ilona rokkája állhatott; egy másik fülkén, hol a nagy fejedelem nyoszolyájának kellet lennie.

    Az öreg úr azt a benyomást kelti, mintha részese volna mindannak a gyásznak és örömnek, reménynek és csalódásnak, melynek emléke, e vaskos falak között meglebbenti titokzatos szárnyait.

    Ezen történelmi falak és bástyák közé építették a millenáris emlékét. A hegyes emlék, mely kíméletlenül felnyársalta a rajta ülő turulmadarat, 48 ezer forintba került. Stílszerűségéből hiányzik a 48 krajcár.

    Vonatunk sietve kanyarok a Latorca völgyében. Jobbról marad a beregszentmiklósi kastély. Miként az egész vidék, úgy ez is a Rákóczy Ferenc tulajdona volt. Az őszi ködnek egy lengő foszlánya öleli át nehány fenyőszál magas sudarát. Mintha sóhajtás volna a letűnt szabadságharcok vitézeinek kebléből.

     

    Thököly Imre fejedelem, miután 1681-ben I. Rákóczi Ferenc özvegyét, Zrínyi Ilonát nőül vette, s ennek kezével egyszersmind a munkácsi nagyterjedelmű uradalomnak is birtokába jutott: 1684. július 10-én sajátkezűleg aláírva s megpecsételve, egy, Munkács várában, 13 íven sűrűn írott s 75 pontot tartalmazó gazdászati utastást adott ki munkácsi uradalmi tisztei számára (…)

    Az udvarbírák (tiszttartók) jókor reggel keljenek. „Istennek szép, rövid ideában szolgáljanak” s a majorokat járják be, felügyelve, hogy a majorosné jó s ne üres szemet adjon az apró marhának. Ügyeljenek, hogy a ludakat hányszor tépik meg, hová kerül a tolluk; erre rovásokat tartsanak. Innen a csűröskertet, marhát tekintsék meg, nemkülönben a kerteket, gyümölcsösöket; vigyázzanak, hogy a lehullt gyümölcs, „az Isten áldása”, a földön ne vesszen, a régi fák helyett újak ültettessenek.

    Az úr dolgára kihajtott jobbágyokat „pallér” vezesse a munkára s az udvarbírák vigyázzanak, hogy ez égett borért ne engedje őket vesztegelni. Az ispánokra, kik e tisztséget pénzen szokták venni, föl kell ügyelni, nehogy a kivetett pénzbeli adókat a jobbágyoktól kicsikarván, a magok hasznára fordítsák; az ily csalárdokat büntessék szigorúan. A torkos és borozó bírák se nyúzzák a jobbágyokat (…)

    A korcsmák borral mindig el legyenek látva, s annak ára a körülménykehez képest változzék. Ünnepes és strongolálásos korcsmák is tartassanak fel, valamint másneműek is, midőn a jobbágyok az uradalmi boroshordókat kimérik. Vigyázni kell, nehogy a csalárd korcsmárosok viaszat öntsenek az ince fenekére, hogy az ivókat rászedjék; vagy hogy a magok borait, lőréit ne árulják; de a tisztek se árultassák saját boraikat az uradalmi korcsmákban, a miért büntetendők lesznek.

    A jobbágyokat célszerűen és emberségesen dolgoztassák (…) Az árendások szintén rendszerint használják őket, nehogy egy hátrúl két bőrt vonjanak. Az udvarbírák úgy szolgáltassák a jobbágyokat: hogy az erőtlenebbeket nagyobb és súlyosabb szolgálatra, az értékesebbeket pedig kevesebb és könnyebb szolgálatra ne forgassák valamely tekintetért vagy adományért.

    A jobbágyok panaszai, sérelmei gyorsan s igazságosan intéztessenek el.

    „Az Isten szent nevének megkáromlása e megveszett világban majd közönségessé kezd lenni; valaki azért abban megtapasztaltatik: úgy büntessék tiszteink által, hogy az Isten haragjának elégtétele legyen, megoltására, és az káromkodóknak az ő bűnét az ő lelke ne hordozza.”

    Praefectus tudta nélkül az udvarbírák, mint eddig történt sokszor, gazdag ajándékért, tudatlan, a szegénységet nyúzó ispánokat, pallérokat, gazdákat ne fogadjanak s az nadálytermészetűeket azonnal bocsássák el s ellenök a vizsgálatot hajtsák végre (…)

    Káposzta, dinnye, ugorka, hagyma, répa, retek, petrezselyem, alma, körte, dió, mogyoró, szilva, egres, tárkony, gomba stb. nagy mennyiségben tartassék készen. A káposzta jól besózassék, nehogy innét kárba menjen az ahhoz való nem tudás miatt. A kertész is értelmes ember legyen.

    Végre, az utolsó pontban azt mondja a fejedelem, hogy tiszti instructio, kimerítő tökéletes nem lehet, mert minden a körülményektől függ, s az idő és alkalom mindenkor a legjobb tanító és kényszerítő praeceptor. Ezért az udvarbírák legyenek tanult, értelmes, körültekintő, józanéletű emberek, jó gazdák s mindent haszonra igyekezzenek fordítani; legyenek hívek. „mertcsak e szerint várhatják, remélhetik vehetik, is kegyelmes intentiónkat, – kire is Isten ő szent fölsége segélje is!”         

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hang szozat a tiszta hang
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf