Szulik József: Jézus szíve

Óh Jézus szíve! hol vegyek szavat,
Hogy énnekem hozzád méltó legyen?
Bár keblem oly lángérzéstől dagad,
Méltó soh’ sem lesz hozzád zengzetem.
Az angyaloknak vagy te öröme,
A menny tőled száz napnál fényesebb,
S ezer csillagnál tündöklőbben ég,
Melyet mi érettünk viselsz, a seb.

Két ezred éve hordod e sebet,
És még ma sem gyógyult be teljesen.
Kiontottad miattunk véredet…
S bár ámulunk csodás szerelmeden:
Tanulni tőled még sem akarunk;
Szívünk hideg, nincs benne szeretet;
Alázatosak, mint te, nem vagyunk,
És nem követjük szelídségedet.

Még omlik egyre véred harmata,
Mert bűneink megújítják sebed.
Mindegyre hangzik ajkaid szava,
Híván a búval terhelt lelkeket.
Te csak nyugalmat és üdvet kínálsz –
És bárha ezt csupán te adhatod:
Közöttünk vajmi keveset találsz,
Kik elfogadják hívó szózatod.

Oh jaj, pedig be kínos életünk!
Hányszor haldoklik szívünk bú között!
Küzdünk, remélünk, vágyunk, szenvedünk:
Mert nem lelünk itt tiszta örömöt. –
Tied szívünk, mivel te alkotád;
Tied, mert véred árán megvevéd;
S mi még sem adjuk azt tenéked át…
Hol nincsen, ott keressük örömét.

Oh drága Szív, menny és föld gyönyöre,
Vajh’ értenők egyetlen vágyadat!
Bár felhasználnók lelkünk üdvire
Kiontott véred, szent váltságodat!
És áldva értünk égő sebedet,
Járnánk e földön szent igéd szerint:
Hogy elnyerhetnők ígért mennyedet
Örök atyádnak választottiként!

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hang szozat a tiszta hang
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf