Prohászka Ottokár: Jézus a jó pásztor

«Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres pedig és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni és elhagyván a juhokat, elfut, és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat.» (Jn. 10 , 11.)

    a) A jó pásztor kedvelt képe a kinyilatkoztatásnak. Ezer év óta utalnak rá az Isten gondolatai. Dávid pásztor volt; erős, bátor pásztor, ki a medvét s az oroszlánt üldözőbe vette, s megvívott velük; megjárta a «rablók völgyét», a «ragadozó madarak völgyét»; éjjel pásztortüzek mellett virrasztott s távol tartotta a tigrist, a sakált, a hiénát. Ezechiel megígéri a legjobb pásztort, ki nem lesz olyan, mint Izrael népének lelkipásztorai, a szívtelen pásztorok, hanem aki «az erőtlent megerősíti, a beteget meggyógyítja, a megtöröttet bekötözi»; aki a pusztát járja s nem fél, buzgalma s szeretete viszi. – Jézus erős, bátor, küzdelmes lelkű pásztor; az apostolnak ilyen lélek kell; járni, kérni, keresni, nem félni. Mindnyájan oszthatjuk ez érzéseket, hisz «királyi papság» vagyunk; mindnyájan menthetünk lelkeket, – óvhatjuk a bűntől – kérhetjük, hogy térjenek Jézushoz, – imádkozhatunk értük!

    b) «Én vagyok a jó pásztor és ismerem enyéimet és ismernek engem enyéim .» (10 , 14.) Fáradozást áldozatot nem kímél, tűr és nem kíméli magát; forrása kimeríthetlen: a nagy szív. Az erkölcsi világban e vonások érvényesülnek; minden apostoli lelken föltűnnek; Pál apostol mondja: «Semmi nyugodalma nem volt testünknek, hanem mindenféle nyomorúságot szenvedtünk; kívül harcok, belül félelmek.» (2.Kor. 7 , 5.) Az apostoli léleknek mindenekelőtt sokat kell imádkoznia. Az ima a buzgó lélek lehelete; abban összefoglalja önmagát, vágyát s kínját. s mialatt másért imádkozik, maga buzdul. Ah, ezek a forró vérű, erős, feszülő idegzetű, plasztikus lelkek szolgálják a jobbnak uralmát, a haladást, a szépséget. A lelkiség tölti el őket. Érzékük van a lélek iránt. Megérzik bajait s megesik a szívük rajta. Ez érzéket művelem magamban lépten-nyomon; belenézek a lelkekbe s kiérzem bajaikat.

    c) Nem egy, hanem millió bolyong a pusztában! Nem szabad letörnünk e tudat alatt. Letörnénk, ha a világ folyásából merítenők buzgalmunk motívumait; de hála az Úrnak, a mi forrásaink a magasban fakadnak. Isten nagy gondolatai szerint alakul a világ; néha a kit, az erkölcs elsötétül s a léhaság s romlottság pusztasága tért foglal; arról nem tehetek; nem akarom a pusztaság nagy méreteit fölpanaszolni, hanem a pusztába ruganyos lelket akarok állítani, magamat, a «jó pásztor» nyomában. Rám is lehel az erkölcsi magaslat, az erények viránya; az Istennel való érintkezés misztikus erdőszélein járok én is s bár látom a pusztát, nem facsarodik össze a szívem. Isten akarja, dolgozom, mentek.

    d) A juhocska nemcsak eltéved, hanem tövisbokrok közt fönnakad. Az eltévelyedés a bűn, a tövisbokor a bűn következménye; tövisbokor a lelkiismereti furdalás, betegség s elgyöngülés, becstelenség, szegénység, fegyház, mások neheztelése s megvetése. Aki ily tövisek közt fönnakad s bűnei tüntetését szenvedi, az van hivatva a jó pásztor szeretetét tapasztalni; ő gyógyítja e sebeket is; segít elsimítani a bajt, vagy lelket ad hozzá, hogy azt az ő szellemében lelkünk üdvére viseljük.

    e) Két botja volt a pásztornak, egyikkel védi, másikkal tereli s gondozza juhait. Este ő a «kapu», melyről Krisztus mondja: én vagyok a kapu. Odaáll ugyanis az akol ajtajához s szorgos s éles szemmel fürkészi bevonuló bárányait. Amelyiken valami sérülést lát, azt kajmós pásztorbotjával kifogja, magához húzza, cédrusolajjal s illatos fehérszurokkal keni fölhorzsolt lábait; az eltikkadtakat pedig friss vízzel élesztgeti. – Lelkipásztorok, álljatok a jó pásztor mellé s figyeljétek meg, hogy fürkész s aggódik, hogy gondoz s bíbelődik az egyesekkel; hogyan köt be sebeket, hogyan bátorítja s bíztatja a fáradtakat. Olajat s illatos gyógyírt, lelki erőt kell híveiteknek nyújtanotok. Ismerni, nevükön szólítani, eligazítani kell a híveket. Erre megtanít a jó pásztor szíve! Megijedünk gyakran tehetetlen formalizmusunktól, valahányszor az élet s erő tevékeny irányzata jut öntudatunkra. Én a lelkek pásztora, gondozója, nevelője, gyógyítója, orvosa, tanítója, kormányzója vagyok.

    f) «Így mondom nektek, öröm leszen az Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön.» A jó pásztor nem világfájdalmas alak; vannak isteni örömei. Belefolyik lelkébe a legédesebb érzés, mely az eget betölti; erős, fölséges, diadalmas öröm. Így kell győzni; ki kell emelni az embert az örök nyomorúság s a pokol veszedelméből; ezt a sötét éjfélt ragyogó napsugárral, a kárhozatot Isten kegyelmével kell fölváltani; ragyogjanak a lelkek fölött a mennyország csillagai, bennük pedig honoljon a béke s az öröm. Aki ilyesmit eszközöl, az művésznél, halott-támasztónál, prófétánál többet tesz a lelkét nagyobb élvezet éleszti, mintha minden tudományt bírna s világ ünnepelné; «mondom nektek, én, ki minden örömöt ismerek, hogy ez az öröm már nem földi, nem királyi, hanem angyali», s angyali örömök mérhetetlen kitartásra s áldozatra inspirálnak. Mily óriás az, ki az apostollal mondhatja híveiről: ti vagytok koszorúm s örömöm.      

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hang szozat a tiszta hang
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf