Prohászka Ottokár: Jézus, a lelkek vendége

    «Lőn pedig, mikor mentek, ő is betért egy faluba és egy Márta nevű asszony befogadá őt házába. S ennek egy Mária nevű nővére vala, ki az Úr lábainál ülvén, hallgatá az ő igéjét.» (Luk. 10 , 38)

    a) A dolgos, a gyakorlati téren érvényesülő Márta fogadja házába Jézust, s vele szemben sem tud mást tenni, mint dolgozni; sürög-forog, soka a dolga. Mária pedig most nem dolgozik, hanem leül az Úr lábaihoz s szívja magába a lelket! Dolgozott s dolgozni fog megint; de most imád, szeret, hevül, élvez; boldog. – Mártában megnyilatkozik az élet ferde egyoldalúsága, mely csak munkát s megint munkát sürget, – mely az erőt, a kitartást tiszteli, de a elsőt, a lélek föléledését, az öntudat mélységét, szépségét, üdeségét, a kedély tisztulását s fölüdülését elhanyagolja. Helytelen dolog; Márta is üljön le, mikor ott a Mester; merüljön el lelkébe; dolgozni ráér majd azután. – Sem erő, sem tehetség, sem termelés, sem munka nem lehet az élet tartalma. Nem ezeken, hanem a törekvés irányán, a formán, melyet belső világom ölt, a következetességen, mellyel a szent, tökéletes elvekhez hű vagyok, múlik minden. – Tehát tartalom, öntudat, hűség, bensőség az élet első követelménye s azt nem szabad elhanyagolnia senkinek, hanem időt s erőt s érdeklődést kell rászentelnie.

    b) «Márta pedig szorgalmaskodik  vala a gyakori szolgálatban, ki megálla és mondá: Uram, nem gondolsz-e vele, hogy nővérem egyedül hagyott engem szolgálni? mondjad azért, hogy segítsen nekem.» Ez a túlzott, egyoldalú munka az embert ingerültté, panaszkodóvá, elégedetlenné, igazságtalanná teszi. A munka iga s teher lesz, mely nyom s nem hivatás és kötelesség, mely boldogít. Le akarnók rázni magunkról ez igát s kancsal, irigy szemmel nézünk azokra, kik kevesebbet dolgoznak. – Manap a munka tényleg oly teher, mely az emberiséget rémségesen nyomja; kényszeriga lett belőle s mi szolgálunk neki. – Ne váljék a munkában formátlanná, keserűvé a lelkünk; vigyük beléje lelkünket, nemes motívumainkat, a jóindulatot. Ez az olaj a csikorgó tengelyeken. Istenért, emberért, hivatásból dolgozzunk s ne panaszkodjunk, de egyszersmind működjünk közre, hogy az áldatlan állapot jobb társadalmi rendnek engedjen tért.

    c) «És felelvén, mondá az Úr: Márta, Márta, szorgalmatos vagy és sokban törődöl. Pedig egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta.» Márta sokat teszesz, sokra gondolsz, de ne hanyagold el magadat s ne légy igazságtalan mások iránt. «Egy a szükséges», szükséges az Istennel egyesült s belőle táplálkozó lelkület. Isten legyen lelked, életed s törekvéseid központja s összes munkád s iparkodásod e központ körül harmonikusan elhelyezkedett körvonal legyen; akkor lesz benned symmetria, harmónia, béke s boldogság. Akkor igazul be rajtad, hogy nem «Több árut, hanem több boldogságot termelsz». Egy a szükséges tehát, a tiszta, szép, nemes, Istent szerető lélek. Aki ezt választja, a legjobb részt választotta s ez az egyedül ésszerű, következetes s erőteljes eljárás; aki a lelket s önmagát elhanyagolja, az a meghasonlást hordozza magában; sorsa az elsötétülés, elkeseredés s üresség. – De az nem annyit jelent, hogy elvonulni, remeteségekbe zárkózni; maradjunk pályánkon s ne veszítsük el az «egy szükségest» szemeink elől semmiféle dolgunkban.  

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf