Nagy Méda: Jézus szobra előtt

Szeretetem, mint az áradó virágillat fog körül,
néha csak halk, halovány, mint az ibolyáé, alig észrevehető,
máskor diadalmas, sugárzó kiteljesülése a liliom szagának,
s úgy beborít, hogy ámulva szédülsz szobrod kemény talpazatán.
És én ilyenkor alázattal véresre verem a mellem,
mert nem tőlem, Tőled indul ki mind e szeretet,
s rajtam keresztül csak önmagad fénye vetül.

1934