Valentyik Ferenc: Három vers – három történet, avagy Gyóni Géza a Nemzeti alaptantervben

A Nemzeti alaptanterv módosítása körüli viták az idei év kezdetén még bőséggel szolgáltattak témát a honi sajtónak, ám a koronavírus fenyegetettség közeledése, majd megérkezése alig néhány hét alatt a megszokott életünk minden forgatókönyvét átírta. Kezdetéig a kritikus észrevételek döntő többsége a magyar irodalom oktatásában bekövetkező változásokat taglalta, és azon belül tapasztalhattuk, hogy Gyóni (Áchim) Géza (1884-1917) munkásságának megítélése körül a korábban intenzívnek mondható hullámvetések viszonylag gyorsan nyugvópontra jutottak. A változás minden bizonnyal annak köszönhető, hogy nyilvánosságra került: Gyóni teljes életműve nem kerül be a tanrendbe, míg a metszetként, szemelvényként beépített katonaköltői státuszát a történelmi, irodalomtörténeti tények ellenében értelmetlen elvitatni.  Gyóni támadói tehát látszólag visszavonultak és a megtakarított puskaporukat főként Herczeg Ferencre (1863-1954) és Wass Albertre (1908-1998) zúdították.  A Nagy Háború magyar lantosának végül három verse kap szerepet a képzésben: törzsanyagként a Csak egy éjszakára, míg ajánlott irodalomként a Magyar katonák dala és az Alexis levele Alexandrához.  Mindez a 9-12. évfolyam „A XX. századi történelem az irodalomban” témakörében, a világháborúk oktatása során. Egyáltalán nem elhanyagolható, sőt kifejezetten jelentőséggel bíró körülmény, hogy Gyóni költőként egyedüli képviselője a magyar irodalomnak ebben a kategóriában.

    Mindhárom költeménye az ostromlott Przemyśl várában született 1914-ben, és nem kétséges, hogy közülük a világirodalmi színvonalat képviselő Csak egy éjszakára a legjelentősebb alkotás. Bemutatásukat azonban - a keletkezés időrendjében haladva - a Magyar katonák dalával kell kezdenünk, mert ez a költemény még az első várostrom kezdete előtt, szeptember 6-án, vasárnap nyerte el végleges formáját. Gyóni Géza műszaki katonaként a vár harcképessé építésén dolgozott, és az ásás, csákányozás, sínfektetés, talicskázás és vagonmozgatás, azaz a számára szokatlan fizikai munkaműveletek ritmusát szeptemberre megszokta, pihenőidejében leveleket és verseket írt. A költemény a szabadkai múzsának küldött 26. levélben került a hátországba, kézzel hozzáírt kottát is mellékelve. Harmadik személyben szabadkozik a szerző: „…a hevenyészett kottázás nem a legsikerültebb, de a dalban sok a félhang s ő a félhangokkal békeidőben is hadilábon állott, most pedig csak úgy fütyülés után kottáz.” A frontvonal katonáinak kezdeti lelkiállapotát jól tükröző, bizakodó hangvételű költeményt szeptember 12-én a Bácskai Hírlap, majd már másnap a Budapesti Hírlap olvasói is megismerhették. Az alkotás jó keresztmetszete az első versszak:    

Lángoló vörösben
Lengyel hegyek orma.
Látlak-e még egyszer
Szülőfalum tornya?
Kinyílik-e még rám
Egy kis ablak szárnya?
Meglátom-e magam
Egy szelíd szempárba?

    Népszerűségét mutatja, hogy később a frontról a katonalevelekben számos változatban került haza, sőt a némileg vagy jobban átköltött szerzemények egyike-másika még a korabeli újságok hasábjain is megjelent. Lendületes, gördülékeny verselésének köszönhetően a komponisták egész sora (Lányi Ernő, Balogh Ernő, Csernus Mihály, Előd Marcell, Ittzés Zsigmond, Laurisin Miklós, Sánek Péter, Tatay Júlia, Harmat Artúr, Nyámádi István) zenésítette meg, továbbá német és olasz nyelvű műfordításai születtek. 

    A Csak egy éjszakára a körbezárt vár első ostromának legvadabb éjszakáját örökíti, melyre október 6-án került sor. A pusztító tüzérségi tűzben a távíróosztag az összeköttetés helyreállításán dolgozott, de az lehetetlen volt. „Gyóni Géza e munkája közben ismerkedett meg az október 6-i éjszaka rémségeivel és ekkor szerezte azokat az impressziókat, amelyek hatása alatt írta meg – később oly híressé vált – költeményét.”- emlékezett Lévai Jenő (1892-1983) író, újságíró, egykori przemyśli vártüzér 1933-ban. Az alkotás az életmű meghatározó mérföldköve, ugyanis a háború kezdeti lelkes igenlője - mintegy száz nap frontszolgálat után - ebben a versében látványosan szembefordult az öldökléssel. A várvédők lapjában, a Tábori Újság december 10-i számában, a karitatív célokat szolgáló „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett” című kötet előfizetési felhívása lelkesítő mutatványaként jelent meg először nyomtatásban.  Elementáris siker fogadta, hiszen a hatalmas strófák a frontkatonák szívéből-lelkéből szóltak:    

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
     Csak egy éjszakára:
Vakító csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.    

    A hátországi lapok viszont, különösen a fővárosban, antimilitarista hangvétele miatt sokáig ódzkodtak közlésétől, de az egyházi, iskolai, egyesületi rendezvényeken a háború előre haladtával, a lakosság békevágyának kifejeződéseként mind gyakrabban és mindig nagy tetszést aratva szavalták. Kezdeti elterjedéséért sokat tett Jászai Mari (1850-1926), aki versmondásával, és Medgyaszay Vilma (1885-1972), aki Szirmay Albert zenéje alapján énekével népszerűsítette az alkotást. Nemzetközi elterjedése elsősorban a műfordítóknak köszönhető, akik több mint egy tucat nyelvre adaptálták. Körükből ki kell emelni Watson Kirkconnell (1895-1977) kanadai egyetemi tanárt, akinek angol fordítása alapján 1934-ben a brit irodalmi társaság nemzetközi pályázatának első díját nyerte el a költemény. A legújabb, litván nyelvű fordítást pedig Gaál Áron (1952-2019) költőnek, műfordítónak köszönhetjük, aki tavalyi váratlan halála előtt, utolsó munkáinak egyikeként az első világháború magyar költőjét méltató esszét készített a litvániai Kaunas Érsekség „XXI. század” című hetilapja számára, melyet versfordítások (Dosztojevszkij özvegye, Csak egy éjszakára, Cézár, én nem megyek, Levelek a Kálváriáról) is erősítenek. Az immáron nemzedékeken átívelő siker titkát a közelmúlt Dabashoz kötődő nagy költője, Kapui Ágota (1955-2018) fejtette meg 2007-ben: „A vers univerzális üzenete teszi Gyóni Géza költészetét örökre európaivá. Mert a szenvedés hangja minden nyelven egyformán érthető.”

    A harmadik költemény, az Alexis levele Alexandrához, december 12-én jelent meg a Tábori Újság címoldalán a következő magyarázattal: „A jelen költemény megírására szerzőt a Tábori Újság 49. és 52. számaiban megjelent eredeti orosz levelek inspirálták. Mutatványként közöljük e verset, szerzőnknek holnap megjelenő gyönyörű verseskötetéből, amely megrendelhető 1 koronáért Piacsek Kamill 16. népfölkelő ezredbeli hadnagynál, Pikulicén. A verseskötet tiszta jövedelmét a költő a przemyśli harcokban hősi halált halt népfölkelők özvegyeinek és árváinak szánta.” Azaz a vers alapgondolatát az elfogott orosz tábori postában talált, családoknak írt panaszos levelek, a rögvalóság, a való élet adta. A háborúval már szembefordult Gyóni Géza mélyen átérezte a vele és a magyar katonákkal azonos sorsot viselő egyszerű orosz katona nehéz sorsát, minden bánatát és keserűségét, s azt örökítette meg drámai erővel:    

...»Alexandra, bús feleségem,
Kit nem csókoltam réges-régen,
Mert elrabolt a cár parancsa -
Figyelj szavamra, Alexandra:
A kis fiunkat, édes lelkem,
Csókold meg holnap is helyettem.
De csókod most forróbban kapja,
Mert holnap nem lesz néki apja.
Holnap már nem lesz csak az anyja,
Mert rohannom kell új rohamra.
Így rendelik, míg én sírt ások,
Ott bent a részeg kancsukások.«

    A költemény nem tartozik Gyóni legismertebb alkotásai közé, ritkán szavalják és mindössze két német nyelvű fordítása maradt fenn. Ugyanakkor jól képviseli a szerző humanizmusát, ezért méltó a tanuló ifjúság figyelmére.    

    Szigorúan a katonaköltészet témakörében maradva, a legkomolyabb hiányérzetünk a hadifogoly-irodalom teljes mellőzése miatt lehet. Gyóni Géza az első világháború hadifogságba esett 700.000 magyar katonájának reprezentánsa volt, és a Levelek a Kálváriáról versciklusa egyedülálló teljesítmény, de számos más értékes költeménye is a rabságban született. Ugyanígy nehéz magyarázatot találni a világirodalmi színvonalú Cézár, én nem megyek kihagyására, melyet szintén katonaélmény ihletett 1912-ben. Az antimilitarista riadó szavalása egészen 1925-ig hatósági retorzióval járt, magát a költőt is kérdőre vonta az ügyészség. Halála után 1921-ben, Mándokon történt meg, hogy a településen vendégszereplő színtársulat műsorában a költeményt szavaló Kolos Ernő (1889-1935) színészt a csendőrség izgatás címén előállította. A per egészen a Kúriáig jutott, ahol 1925 májusában, ítéletben mondták ki: a vers szabadon szavalható, mert vérbeli magyar, mártírhalált halt katonaköltő írta, aki 1912-ben érthető okok miatt tiltakozott, Kolos Ernőt pedig felmentették az izgatás vádja alól.

    Reméljük, hogy ezek a kirívó hiányosságok nem kerülik el az oktató pedagógusok figyelmét, hiszen ajánlásaikkal ők még sokat javíthatnak a helyzeten.    

    Összességében Gyóni Géza költeményeinek bekerülése a Nemzeti alaptantervbe az életmű elismeréséért évtizedek óta kitartóan küzdők nagy sikere. Az első világháború centenáriumi eseményei Gyóni irodalmi munkásságát szinte a teljes feledés állapotából hozták vissza a köztudatba. Ügyén sokat lendített a halálának 100. évfordulójára meghirdetett és szervezett Emlékév, mely színvonalas rendezvényeket és fontos új köteteket hozott, a Magyar Örökség Díj koronájával. Mindezt a tantervi besorolás felülmúlja, az oktatás területe új dimenziót nyit a költő emlékének ápolásában.    

     

    Források:    

    5/2020. (I. 31.) Kormányrendelet: A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (VI. 4.) Kormányrendelet módosításáról. Magyar Közlöny 2020/17. szám. p. 312.
    Gaál Áron: A béke katonája. XXI amžius, Kaunas. 2020. április 24. pp. 30-31.
    Gyóni Ferenc dr. (sajtó alá rendezte): Gyóni Géza összes versei. MEFHOSZ Könyvkiadó, Budapest, 1942. 356 p.
    Gyóni Géza: Repülj már levelem… A Vitézi Rend Zrínyi Csoportja, Budapest, 1942. 184 p.
    Kapui Ágota: Előszó. In: Gyóni Géza: Csak egy éjszakára (fordítások). Dabas Város Önkormányzata, Dabas, 2007. pp. 5-6.
    Lévai Jenő: Éhség, árulás, Przemyśl. A Magyar Hétfő kiadása, Budapest, 1933. pp. 57-58.
    Pesti Hírlap: Gyóni Géza verse a Kúria előtt. 1925. május 10. p. 16.
    Valentyik Ferenc: 600 bibliográfiai adat Gyóni Géza pályájáról és költészetéről. In: V. F. (szerk.): A béke katonája. Antológiai Kiadó, Lakitelek, 2014. pp. 253-342.

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf