Inczédi László: A magyar nyelv

Nincs olyan édes, nincs olyan zengő
Nyelv a világon, mint a magyar,
Egyszer mint a szellő, lágyan csengő,
Máskor meg zúgó, mint zivatar.

Játszi, enyelgő benne a tréfa
S oly komoly, édes a szeretet.
A harag pattog, mint a rakéta
S borús a bánat, mint fellegek.

Mint csatakürt zúg: Előre! Előre!
Fenséggel szól benne az Isten szava,
S mint ringató szellő lehel a bölcsőre,
Dalát, ha dalolja az édes anya.

Feslő virága hazám kertjének,
Magyar leányok, figyeljetek:
Hogy ápoljátok, hogy szeressétek
A haza nyelvét, fő tisztetek!

Az ősöknek ez szent hagyománya,
S ezzel maradt csak magyar e nép,
A házi tűzhely legyen oltára,
Amelyen örök áldozat ég.

Szítsátok e lángot, égjen lobogva
S szentély lesz házi tűzhelyetek,
Melyben a férfi, titeket áldva,
Új lángolást nyer és új hitet!

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf