Olosz Lajos: Testvéri szó

Évezredes törvények titkain tűnődve
merem igazságnak hirdetni,
hogy aki nem szabadul a gyűlölettől,
az önmagának is esküdt ellene.

Ez a föld Neked is édes Anyád.
Nekem is.
Én is szeretem örök szerelemmel.
Te is.

Bocsássuk meg egymásnak
igaz bűnbánattal,
amit a századok folyamán
vétkeztünk egymás ellen,
és öleljük meg egymást becsületesen,
igazságban és testvéri szeretetben.

Oltsuk el a gyűlölet sötét tüzeit!
Csak az lobogjon szíveinkben,
ami világít és melegít,
lelkeinkből seperjük ki
a gyűlölködés kísérteties árnyait!

Aki megrögzik az ősi bűn
gránitkövezetű medriben,
az nem szabadulhat meg
a Labdakida-átok
örökletes terheitől,
és lelki békességben
soha, de soha meg nem pihen.

Semhogy mindkettőnket meg ne szűnjenek
a ki nem fáradó Erinnüszek
a világ végezetéig űzni,
nem százszor emberibb,
nem magasztosabb-e
az igazi testvériség
kék selyemzászlóját kitűzni?!

Testvéreim, mindott, hol a hegyek ormán
őseink vészektől riadva
lármafát gyújtottak,
és tornyaikban félrevert
harangot kongattak,
mindott, önfényétől messzire világítóan,
emeljük magasra
az emberiesség és a testvériség
szeplőtelen homlokú,
magasztos címerét.

Köröskisjenő, 1971. január 15.