Ölvedi László: Magyar virág: az őszirózsa

Kacér leány a bomló tavasz,
A perzselő nyár hűtlen asszony.
Jön, hogy csókoljon, leszakasszon
És kacagjon hideg ajakkal.

Lombjavesztett szomorú hittel
Az élettől már mitse várunk.
Talán szebb lesz majd a halálunk,
Jóságosan behavaz a tél.

Késő napfény sápadt tündére
Imbolyog a néma ugaron.
Megbocsátó, békés nyugalom
Költözik halkan a szívünkbe.

Halálos, fáradt mosoly az ősz
S magyar virág az őszirózsa.
Hervadt kertünk fehér lakosa,
Sírba hulló, örök szerelem.

Megáldjuk boldog áhítattal,
Fölgyúlva még egy régi dalba.
Lerogyunk a deres avarba –
S betakarnak az őszirózsák.

1925