Kissné Tóth Lenke: Krisztus ma is jár

Régen – mezők selymes füvén,
Országutak fehér porán
Suhant el szent lábaival
Holdas este, - harmat-korán.
Járt tengeren, ringó sajkán,
Havas csúcson, hegyek alján,
Kis kunyhóban, palotában,
Árva koldus hajlékában.
Volt a társa vándoroknak,
Halászoknak, pásztoroknak:
Ez is hívta, - az is kérte,
Ide tért be, - oda tért be.
Csoda nyílott szent szavában…
Ezrek várták, míg virrasztott
Kinn a pusztán egymagában.

Ma is itt jár, - mint a vándor, -
Álruhája csupa sár, por.
Nincs hely, ahol megpihenhet, -
Az embernek új társ kellett!
Autóval fut az ember,
Fátyolfelhős nagy port felver,
Égi utast eltakarja,
Mert meglátni nem akarja!
Repülőgép száll felette,
A szárnyára az se vette?
Országúton zúg a motor,
- Kigyúlad a csipkebokor, -
De Saul már messze száguld!
- Sivár, kihalt az országút…
Társtalanul jár az Isten,
- Meg se kérdett vándor itt lenn,
- Embererdők zsivajában.
Árvább, mint volt egykor régen
Kinn a pusztán egymagában!

1935