Diószeghy Dezső: Búzaszem

Búzaszem vagyok és kövek közé estem,
Hideg kövek nyomnak, szorítják a testem,
Én nem növök nagyra; köve között élek,
Ha meg nagyra növök, tudom, hogy kitépnek.

Millió testvérem, mezőn megnő nagyra,
Égető napfényben, kasza learatja,
Millió asztalon kenyér lesz belőlük,
Életet nevelnek: ez a jövendőjük.

Énrám is hull napfény, esők itt is érnek,
Én is csak érzem melegét a fénynek,
Mégsem tudok nőni; kövek agyonnyomnak,
Érő kalász lennék; megmaradok gyomnak.

Kövek közé estem, itt, tudom, kitépnek,
Hirdetője vagyok mégis az igének.
Kitépnek majd engem, kint milliók nőnek,
Érő kalászai az új jövendőnek.