Szász Károly: Madárfészek a templomban

Menj a templomba estimára,
De a midőn oda bemész:
Ne csak a ragyogó oltárra,
E kis madárfészekre nézz.

A komor és setét kövekre
Hol legerősb a vakolat:
Fészket rakott a vándor fecske
Ez óriási bolt alatt.

Hol moh teríti el füzérit,
Ott helyezé el gyermekit;
A Krisztus védszárnyának érzik
Jótevő édes melegit.

A templom, hol árnyak remegnek,
Gyönyörrel hallja a zenét.
A kis madárkák úgy csevegnek!
S a templom éje oly setét!

A szentek hideg, komoly serege
A hallgató oltár körül,
Tavasz-csók hő lehét érezve,
A szomszédságnak megörül.

A szüzek és próféták szobra
Mind hallgatózik és figyel,
– Te kis csoport! – zengő dalodra
Mely égi szerelmet lehel!

Egy angyalra száll a madárka,
Az angyal szendén mosolyog:
S az eddig nem látott tréfára
Nevetnek az apostolok.

A szentnek a madárka mondja:
«Jó reggelt szent!» s oly vidoran,
Hogy a komoly szent visszaadja:
«Jó reggelt, édes madaram!»

A roppant templomok mi szépek,
Legmagasbak az ég után;
De egy parányi fecskefészek
Az Isten háza igazán.