Szász Károly: Az enyedi temetőben

Az enyedi temetőben
Szállong, szállong a parázs
Körülte a feldúlt uccák
Csupa rom és pusztulás.

Az a ház, melyben születtem
Összeroskadt kőhalom,
Setét szellem ül fölötte…
Az őrjöngő fájdalom.

Ah, a vén fa, melybe véstem
Szerelmem emlékjelét:
Kivágatott s nem hordja már
A betűknek sebhelyét.

Egy maradt meg, a temető.
Azt nem dúlták fel talán.
Fölkeresem, megtalálom
Még azt a sírt oldalán…

Azt a sírt, hol három gyermek,
Három angyal nyugoszik,
Velem egy szívnek tövében
Nyert életet mindenik…

Vártok-e rám kis testvérim?
Lám! bátyátok ide jő…
Ugye csendes, nyugalmas a
Szülőföldi temető.