Iváni Rella: Jani
Öt éves. Fázik, rongyos szegény,
És fürgén apróz a kis legény.
Kezét lyukas zsebébe dugja,
Hogy meleg-e, azt Isten tudja.
Kalapja hetykén félrecsapva,
Egy ócska szalag lóg le rajta.
Kabátja foltos, össze-vissza,
Oldalán lapos kis tarisznya.
Az ajka piros, mint az élet,
A rongyok közt fütyörészget.
Neki nem fáj az ócska holmi,
Csak gyermek tud így mosolyogni.
1939. december