Brassai Viktor: Rabság
Jólácsolt korlátok között
ágálsz csak, állatkerti vad,
s elkapod rögvest mancsodat,
hogyha a rácsba ütközött.
Nem vészes ordítás szavad,
magas szirtet vagy tág mezőt
álmod se ismer; itt nyögött
már ősöd is, rabság alatt.
Ő is nyögött csak. Vakmerő
üvöltés, lázadó erő
a szívnek túlsok dolgot ad:
Mért hát a fogcsikorgatás?
Képmutató! hisz jó a rács:
pártolja lomhaságodat.