Nyirő Józseffel erről-arról. XL. rész

 

Budapest, [1942.] július 18.
A villanyos a Múzeum körút sarkánál áll meg, innen vissza kell menni néhány lépést a Pannóniáig, bőröndöt cipelve, mert manapság taxi és hordás ismeretlen fogalommá kezd válni Pesten. A Pannónia teraszán erélyi társaság hűsöl: Vásárhelyi János püspök, aki a héten kisebb operációnak veti alá magát a Rókusban, Mester István tanácsos. Zágoni István szerkesztő. de az ilyen késő esti, sőt éjféli étkezésnél az ember örül, ha szobát és ágyat kap, örül, ha erőt gyűjt a holnapi napra.

Gyallay Domokos hazatér

Másnap délután ismét a Pannóniában. Ez most az erdélyiek divatos megszállóhelye és délutáni feketézője. Összeülünk Mesterrel, S. Nagy Lászlóval és Gyallay Domokossal, és meghányjuk-vetjük a világ és a kis magyar glóbus dolgait. Gyallaynak immár harmadik hazája Budapest. A Nyárádmente az igazi, ott született, onnan került Tordára tanárnak, egy kis világháborús körút után Kolozsváron kötött ki, előbb az unitárius kollégiumban, aztán a Magyar Népnél, ezt fejlesztette húszezer példányos nagy néplappá, a felszabadulás után pedig felhozták a levente újság, a Szebb Jövőt! főszerkesztőjének. Nem is tudom, hány ezer példányban jelenik ma meg ez a pompás, talpraesett kis képeslap. Annyi bizonyos, hogy Gyallay kifogástalanul tett eleget a reá kirótt nemzeti feladatnak, s misszióját befutotta, most nincs más vágya, minthogy „visszaerdélyiesedjék”. Immár mehet, most lapja meg tud állni a maga lábán, ha Kolozsvárról irányítja majd a Szebb Jövőt! irodalmi és erdélyi közleményeit.

Nyírő Jóska is betoppan

Új vendég érkezik a márványasztalhoz. (A Pannóniában még igazi márvány a márványasztal, bár a feketéről már nem merném azt állítani, hogy sok babkávét látott.) Az új vendég Nyírő Jóska, a Keleti Ujság volt szerkesztője. Mindjárt megrendezzük a Keleti Ujság volt szerkesztőinek találkozóját. (Csak Zágoni Pista hiányzik, hogy a társaság teljes legyen, mert hárman egymást váltogattuk a szerkesztésben.) Nyírő Jóskával végre „kibeszélhetjük” magunkat. Egymást vallatjuk, hogyan vált meg ő a laptól s miért nem tértem én vissza a régi redakciós asztalhoz. Én elmondom, hogy a Székely Szót, ha már megcsináltam, nem hagyhattam faképnél, a Nyírő Jóska szavaiból pedig az derül ki, hogy  kicsi már neki a kolozsvári Macedónia, s képviselősége is Pesthez köti.

Vacsora borvízzel

Fél 9 felé valamelyikünk indítványozza, hogy menjünk vacsorázni, ott majd folytatjuk a diskurzust. Hétfő, hústalan nap, nem nagy a választék. Tárgyalunk és megegyezünk az éthordóval, érkezik a borfiú. Én, mint régi, javíthatatlan antialkoholista, borvizet kérek, Nyírő Jóska követi a példámat.
- Mi az, Jóska – kötődöm –, mi lesz a spriccerrel?
- Annak már befellegzett – hangzik a szomorú válasz. Egy hete sincs, hogy kellemetlen intést kaptam, márpedig én midig hallgattam az okos szóra. A múlt hét szerdáján történt, a képviselőház üléstermében. De már előbb is éreztem, hogy nincs teljesen rendben a szénám. A torkomtól lefelé valami szorongató érzés kínozott, napjában többször is. Azt hittem meghűltem. Hát amint ülök a Házban, érzem, hogy valami mellbe lök, a torkom összeszorul, ájulás környékez. Nagyon elsápadhattam, mert odaugrik hozzám Mester Miklós és kitámogat a folyosóra. Egy kissé fátyolos szemmel néztem Miklóst, bele is kapaszkodtam, de, gondoltam magamban, Jóska, csak nem csinálsz botrányt, összeszedtem magam, az eszméletemet nem veszítettem el, szépen leültem a bársonypamlagra, jött az orvos, megvizsgált, injekciót kaptam, s nem volt semmi baj. Megtudtam azonban, hogy nem a torkomban van a hiba, hanem a szívemben.
- Oláh Gyurka rávett, hogy menjek ki vele Görömbölytapolcára, Miskolc mellé, ott van Magyarország egyik legkiválóbb szívspecialistája. Onnan érkeztem ma haza. De már szerdától nem cigarettázom, s persze,. borhoz sem nyúlok, mert ismerem magam, ha megiszom két fröccsöt, utána úgyis csak cigaretta következik. Ezért iszom, amint látod, borvizet.

A pesti szerkesztő

Megdicsértem a Nyírő Jóska fegyelemérzését, önmérsékletét s egy kicsit irigylem is, hogy egyik napról a másikra abba tudta hagyni a dohányzást. Elmondom, hogy a minap megismerkedtem Vásárhelyen egy 76 éves nyugalmazott ezredessel, ő mesélte el, hogy hasonló okok miatt 66 éves korában dobta sutba azt az ostoba cigarettát, mire én azt válaszoltam, hogy ráérek várni addig, amíg 66 éves leszek.
- No, Jóska, te alapjába véve szerencsés ember vagy, egy-két évvel, ha elhagytad az ötvenet, te még meg fogod érni nikotintalanságod harmincéves jubileumát.
Nyírő József, hogy helybenhagyja jóslásokat s fiatalos kedvvel, székelyes dicsekvéssel meséli, miért olyan fontos, hogy egészséges legyen.
- Régóta folyik a szó egy nagy nemzeti irányú képes lapról. Megkérdezték, vállalom-e a szerkesztést? Miért ne vállalnám? – mondtam. Gyorsan nyélbe ütöttem a KFT-t, megállapodtunk az Athenaeummal, s augusztusban indul is a Magyar Erő. Ha lakást kapok, felköltözöm Budapestre, én a képviselőséget sem úgy értem, hogy felveszem a fizetést, ennyiből áll a haza szolgálata. Ha Kolozsvárt maradok, képviselői hivatásokat se tölthetem be egész emberként, a lapot se szerkeszthetném.
- Voltam falusi pap, molnár, voltam laptudósító Udvarhelyen, szerkesztő Kolozsváron, miért ne próbálkoznék meg Pesttel is.
Csak egyről feledkezel meg Jóska – zárom le a beszélgetést csendesen, mert közben fizetünk és indulunk hazafelé! – te akármilyen foglalkozást vallottál be az adóhivatalnak, elsősorban és mindenekelőtt író voltál. Nehogy ettől a te legnagyobb rangodtól fosszon meg a nagyváros.

Szász Endre

Székely Szó, Marosvásárhely, 1942. július 19; II. évf. 162. szám, 3. oldal

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf