Csuka Zoltán: Az ősök földjén

A gyorsvonat átzúg a Barcaságon,
a táj fölött s húsz év fölött szalad,
húsz éve már, hogy surbankó koromban
bejártam itt ez ősi tájakat.

Apámmal együtt jártam ezt a földet,
Brassót, Kovásznát és a Hétfalut,
Zágon felett még égett ama csillag –
mostan nem láttam. Talán kialudt?

Ez itt a föld, az őseimnek földje,
mely messze űzte el székely apám,
szászok hazáján át a lomha Bánát
legvégére kergette hajdanán.

Én ott születtem, az a furcsa égbolt
ívelt először forrón énfölém,
székely s szász vérből olvasztott magyarrá,
öt nyelven izzó Dunatáj szívén.

S míg vándoroltunk Bácska és a Bánát
égbebámuló város-falain,
magam is sokszor éreztem, hogy Erdély,
az ősi föld magához visszaint.

Itt járok újra, most már egymagamban,
s bár érzem is, hogy otthon járok én,
a roppant Cenket sírhalomnak látom
s a Barcaságról hideg száll felém.

És ideint a véletlen szülőföld
bolyongó és nyugtalan életem,
s itt érzem csak, hogy mosti otthonomban
igaz hazámat ott sem lelhetem.

Oh Dunatáj és szétszakadt magyar sors,
vihartól vemhes sötétbarna ég!
száz átok zúg és záporoz fölöttünk
s mellünkben fáj a régi büszkeség.

Rohanj vonat, száguldj az ősi tájon,
még állnak s élnek a kicsiny faluk,
még intenek futó testén a földnek,
mely értelmetlen pusztulásba fut.

szozattv


szozat a tiszta hang vers2020a A3 wass albert est plakat Könyvbemutató 12 112019SZENTKORONA attila20191214 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf