Flórián Tibor: Mindenki testvérem nekem

Én nem ismertem nagyapámat,
sem őseimet.
Nem láttam soha bús hazámat
az Ararat tövében,
csak hallgattam hitetlenül
a meséket márványpalotákról,
melyben királyok és örmény hercegek éltek.

De egyszer eljöttek és körülzsongtak
titokzatos örmény szavak.
Oly idegenek s mégis oly ismerősek.
Szavak, melyekre nem tanított soha senki,
de valahol forrón bennem éltek.

Elgondolkoztam furcsa sorsomon,
e kegyetlen és áldott kettősségen.
Életem két ága mily csodásan egybe forrott,
s ma nem magyar-örmény,
de magyar vagyok.

Magyar vagyok,
de minden valláson és fajon túl
mégis csak az embert látom.
Bús őseim példája tanított meg erre,
kik vándoroltak hazátlanul,
míg itt hazára leltek.
És most hazám e föld,
s az erdélyi csillagok alatt
mindenki testvérem nekem.