Tarcsafalvi Albert: A földmíves temetése

Zúgnak a harangok,
Földmívest temetnek,
Fönn az égen ólmos felhők
Gyászos kíséretnek.

Egyszerű koporsó,
Festéke is barna,
Olyanforma, mint az a hant,
Amely eltakarja.

Oldalán születés
És a halál éve,
Aranysárga búzakalász
Pingálva fölébe.

A jámbor földmívest
Lassan viszik, lassan,
Ne maradjon senkitől
Holta siratatlan.

A dűlő elején
Megállnak, megállnak…
Nagy köze van a halotthoz
A vetéshatárnak.

Ki addig egykedvűn
Ballagott utána,
Mind belekezd szívfacsaró
Nehéz zokogásba.

Azután leteszik
Lassudan a földbe
S a természet könnycseppekben
Búcsúzik el tőle.

Zsendülő vetések
Szomorún susognak…
Élet Ura, Te vedd számba
Miért búslakodnak.

                1902

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf