Agyagfalvi Hegyi István: Találkozás az Istennel

Ma láttam őt, amint tépett,
őszverte, bús temetőkertben
felénk jött. Szívről-szívre lépett.

Ajkán mosoly, kezében áldás,
szemében ült az örökélet
s térdre borult a jajkiáltás…

Jött s hogy lengett Cézár-uszálya,
a megriadt kis életek
remegve kapdostak utána!

A halhatatlanság palástja
aranylott tarlott fák között.
Jött s felmagaslott, mint a bástya!

Felnéztünk Rá: hisz itt az Élet!
De meg volt ásva már a sír
s mi mértük: ki magasabb, ki mélyebb?

Vívtunk: a szörnyű hantdübörgés
hangosabb, vagy a szótlan szózat,
mely hangtalanul szívbe olvad?

Ő győzött! Kézenfogva mentünk,
fényes felhők úsztak felettünk
és elvitték a könnyeket.

Ő meg a sírkert kapujába
megáldott. Delejes ujjába
erő volt, remény, bíztatás:

Nincsen halál! S ha búcsúzáskor
utolsó utunk erre téved,
jó helyt leszünk: itt Ő a pásztor!