Bódás János: Nagy urak

Ma kereszteltem, eskettem, temettem:
az ember így lát, így tanul.
Ma, egy nap, méltatott a szóra
három igen nagy úr:

az Élet, Szerelem, Halál
előttem fényben elvonult,
három nagy Úr! S a szolgahályog
a szememről lehullt.

Letegeztek már nagy urak,
fél és egész kegyelmesek,
s majd hasraejtett a gyönyör.
Ma kérdem: kik ezek?   

Ó, mennyi göthös, girhes úr,
megváltót játszik, s nyög, köhög,
hatalma képzelgés csupán,
s elomlik, mint a rög.

Kis pénzek, hiú üzletek,
olcsó cím, rongy medáliák,
pár lakáj-lélek… az övék
ez operett-világ.

Az Élet, Szerelem, Halál
mutatkozott ma be nekem,
s most már egyéb urak előtt
fejem fölemelem.

Megtudtam bár: e nagy urak
előtt hitvány porszem vagyok,
de azt is, hogy más emberi
uracskák is azok.

Nincs fáraó! A szolgaszellem
meghalt! Pór ősapák,
ha látnátok unokátok
kemény dacos nyakát!

Már senki nékem minden úr,
díszítse bár rang, cím, ruha,
de még nagyobb lett Isten, Aki
az uraknak Ura!

                       1943